Az Ifjúságkutató Intézet családbiztonsági szakértője, Pöltl Ákos tartott nagy érdeklődésre számot tartó előadást, 2026. március 3-án. Fontos alapkérdésekkel vezette be a témakört: Ki érzi úgy túl sok időt tölt képernyő előtt? Ki próbálta már letenni a telefont, de nem sikerült neki? Ki próbálta kevesebbet használni, de nem sikerült? Ki érezte már magát kimerültebbnek, okostelefonozás után? Ki az, aki használja a „ne zavarjanak” és az „üzenet némítás” funkciót? Volt olyan, hogy plusz perceket kértél a szüleidtől, mert lejárt a napi képernyőidőd? (ez a kérdés a jelen levő – egyébként nem kevés, szüleivel érkező gyerekhez szólt). Volt olyan, hogy tanulni/dolgozni szerettél volna, de beszippantott a Tiktok/YouTube? Volt olyan, hogy éjszaka megnézted az időt és egyből az üzeneteidet is? A résztvevőket interaktív módon megszólító és bevonó kérdések mellett szemléletes ábrák segítették a további megértést.

A figyelemgazdaság összefüggéseit (figyelem = pénz) plasztikusan szemléltette az előadó a legnagyobb Big Tech cégek friss statisztikáival, árbevételeivel. Senkiben ne legyen kérdés – mondta – hogy ezek a vállalatok a felhasználók figyelmével versenyeznek, sokszor egymás kárára, vagy olykor a személy alvásideje (lásd pl. Netflix) rovására. Kulcsszavak voltak: a profitmaximalizálás, a figyelmünk, mint véges erőforrás, vagy a figyelemtorta. A sok lehetőség, a sok információ együtt versenyeznek a figyelemért, így aki a legtöbb figyelmet szerzi meg, a legtöbb pénzt zsebeli be a hirdetőktől. Hasznos volt továbbá megismerni az ún. behúzó mechanizmusok működését is. Az algoritmusok okos, betanított válogató robotok, figyelik mit néz az ember, mire kattint, milyen videóknál időzik. Ezek nyomán egyre pontosabban eltalálja, hogy mi érdekli a felhasználót.

Pöltl Ákos elmondta, hogy az egész – behúzó – jelenség egyébként nem a véletlen műve, hanem aprólékosan megtervezett stratégia (persuasive design), amelyre ma már egy egész iparág épül. Mindez alapvetően az emberi pszichológiára építkezik. Megismerhette a hallgatóság Dr. BJ Fogg behaviour model-jét (B=MAT), vagyis, hogy a viselkedés három összetevőből ered: motiváció, képesség, inger. Mindezt az előadó a szerencsejáték világából vett, a viselkedés befolyásolására vonatkozó példákkal is szemléltette. Ki ne hallott volna a félkarú rablóról? Ott az a lényeg, hogy nem tudjuk előre, hogy mikor és mennyit nyerhetünk. Erre épülő analógia: nem minden videó vicces, de néha jön egy nagyon vicces - ezért görget tovább a tartalomfogyasztó! A like, szív, reakciók, társas összehasonlítást eredményeznek (érdekes mennyire más volt a Facebook, mielőtt bevezették volna a like / dislike gombokat)! Mit eredményez ez a funkció? Ha valaki sok visszajelzést kap, elkönyvelheti, hogy fontos, ha keveset, az rossz érzéssel tölti el. Jutalmazási pályákat aktívál (ahogy az alkohol, drog is).

A megoldások kapcsán az előadó konkrét jógyakorlatokkal, praktikus tippekkel segítette a jelenlévő szülőket, akik a gyermekük jólétéért elsősorban felelnek. Ilyen például a képernyőmentes szoba: vagyis, amikor a család közösen meghozott szabálya alapján nem visznek okoseszközt, „kütyüt” a hálószobába. A szülői felügyeleti eszköz is fontos lehet – mindazonáltal nem jelent tökéletes védelmet, mert olykor a kreatív gyerek kijátszhatja.

S végül útravalóként hazavihették a résztvevők a az Ifjúságkutató Intézet családbiztonsági szakértőjének zárógondolatát is, vagyis, hogy a valódi kapcsolatok titka az offline jelenlét.