Konferenciánk alcíme: Az apaszerep forradalma és az otthon maradó apák valósága. Az Ifjúságkutató Intézet szervezésében, Orosz Adrienn kutató kollégánk kezdeményezésére valósult meg ez az esemény 2026. május 4-én, hétfőn az MCC Budapesti Központjában. Az utóbbi évtizedekben a szülői szerepek és a gyermekneveléssel kapcsolatos elvárások gyökeres átalakulásának vagyunk szemtanúi. A hagyományos, kizárólag az anyagi biztonságot nyújtó „kenyérkereső” apakép mellett megjelent az igény a gyermekei életében aktívan részt vevő, gondoskodó apára.
Az első előadást (Családi szerepek változása különös tekintettel az apákra) Sztárayné Kézdy Éva tartotta, aki intézetvezető egyetemi docens, Károli Gáspár Református Egyetemről. Bevezetésként családi szerepekről, viselkedési mintákról beszélt, definiálva az alapfogalmakat. Ezek a szerepek nem statikusak, folyamatosan változ(hat)nak – eltérnek kultúránkként és koronként.
A tradicionális családszerep felfogás (funkcionalista családszociológus – Talcott Parsons, 1955) a komplementer szerepfelfogás mellett érvel, lásd: férfiak: instrumentális, nők: érzelmi. Ma már tudjuk – a nevelés kapcsán -, hogy az apa nem csupán az anya „segítője”, hanem a gyermek fejlődésére önálló és pótolhatatlan hatást gyakorló résztvevő. De vajon mennyire jellemző ma pl. az apa otthonmaradása?
Továbbá kérdés, hogy mi motiválja a mai apákat ilyen bevonódásra, és milyen gátakkal találkoznak a mindennapokban. Hogyan dönt egy magyar apa amellett, hogy ő maradjon otthon a gyermekével, felülírva a karrier- és anyagi szempontokat? Az Ifjúságkutató Intézet eseményén a legfrissebb hazai kutatások – köztük az „Apákra bízva”: Gyermekükkel otthon maradó apákról egy szociológiai kutatás alapján című nemrég megjelent monográfia – tükrében jártuk körül az apai szerepvállalás komplexitását és a magyar családok belső dinamikáját (a könyv megvásárolható volt az esemény végén)!
Drjenovszky Zsófia, aki egyetemi docens, a Károli Gáspár Református Egyetemről, a magyar családtámogatási rendszer kapcsolódási pontjairól beszélt, kiemelve néhány fontos és talán kevésbé ismert pontot. Jelenleg az apáknak és anyáknak ugyanazok a juttatási lehetőségei, tehát, az apa is otthon tud maradni (ha akar). Itt pl. 5 napról, 10 napra lett megemelve a szülés utáni otthonmaradás lehetősége. Hallhattunk nem átruházható apakvótáról is. Kutatásuk (GYES-en, GYED-en lévő apukák) kapcsán felmerült nehézségek már maga a célcsoport definiálása volt. Kiderült még az is, hogy az apaság és férfiasság újradefiniálása, újraértelmezése is megtörténik.
Orosz Adrienn az apai bevonódást befolyásoló tényezőkről beszélt. A hagyományos anyafókuszú modellek elavultnak tűnnek. A növekvő apai részvétel rendszerszintű változások eredménye. Mindkét szülő aktív részvétele szükséges a gyermek sikeres otthoni és iskolai szocializációjához – ez a szakirodalomból ismert ún. közös szülőség. Hallhattunk még pszichológiai tényezőkről, identitásról, önbizalomról, kompetenciáról. EZ utóbbi nagyon fontos: egy ilyen apa szívesebben vesz részt a gyermekgondozásban! A modern társadalmakban az apa egyenrangú társként vesz részt a család életében.
Székely András, a Kopp Mária Intézet a Népesedésért és a Családokért (KINCS) tudományos főmunkatársa képviselte az apákat – gyakorló apaként és kutatóként is. Beszélt elvárásokról, ideákról, attitűdről. Fontos kérdést tett fel: mit akarunk elérni? Kiegyensúlyozott családi élet. Ez jó a gyereknek, anyának és apának is! Legfőbb szempontok a válások okai kapcsán a kommunikáció hiánya (mert szinte minden megoldható), tehát nagyon fontos beszélgetni az érzelmekről, eltérő gondolkodásmódokról.
A fent említett négy felvezető előadás után panelbeszélgetésre került sor: Dinamika a családban, az apai szerepvállalás átalakulása címmel. A diskurzus moderátora Lukász Kamilla, az MCC hallgatója volt. A résztvevők - Sztárayné Kézdy Éva (intézetvezető egyetemi docens, Károli Gáspár Református Egyetem), Drjenovszky Zsófia (egyetemi docens, Károli Gáspár Református Egyetem), Székely András (tudományos főmunkatárs, Kopp Mária Intézet a Népesedésért és a Családokért), illetve Orosz Adrienn (kutató, Ifjúságkutató Intézet) az alábbi kérdésekre keresték a válaszokat:
Miért marad otthon egy apa? Tudatos döntések, vagy érzelmi motivációk játszanak inkább szerepet? Milyenek a magyar ellátórendszer (GYES/GYED) kapcsán a résztvevők tapasztalatai? Mit mutatnak az apaság percepciói egyetemi hallgatók körében? Melyek az apai bevonódást befolyásoló tényezők? Mit jelent az anya kapuőrszerepe? Konszenzus alakult ki, hogy Magyarországon a gyermek egészséges fejlődéséhez szükséges az anya, de az apa – minél hosszabb – otthoni jelenléte is! Az alkalom végén a könyv megvásárlásának lehetősége mellett kötetlen beszélgetésre is sor került vendégeinkkel.
