Az Ifjúságkutató Intézet kutatója az apai bevonódást befolyásoló tényezők címmel tartott előadást a Magyar Védőnők Egyesületének szervezésében megrendezésre került az „Együttműködés az egészségért – A családok támogatása – Egészséges család” továbbképző konferencián.

Az apai szerepvállalás paradigmaváltása

Az előadás rávilágított arra, hogy a korábbi anyafókuszú modellek elavulttá váltak, és az apai szerep a puszta anyagi támogatástól az érzelmi jelenlét és biztonságnyújtás irányába tolódott el. Az apák ma már nem csupán „segítők”, hanem önálló, a gyermek fejlődésére specifikus ingerekkel ható ágensek. Míg az anya gyakran a „biztonságos menedéket” jelenti, az apa a külvilág felé való nyitást, a függetlenséget és a szabályozott kockázatvállalást ösztönzi.

A bevonódást meghatározó tényezők

Az apai részvétel mértéke egy komplex, több szinten zajló folyamat eredménye. A bevonódásra hatnak a pszichológiai tényezők, az apa szülői kompetenciaérzése és énhatékonysága kulcsfontosságú; ha hisz abban, hogy képes ellátni a feladatokat, nagyobb felelősséget vállal. A párkapcsolati dinamika, az anyai kapuőrzés jelensége is meghatározó. A támogató, „kapunyitó” anyai attitűd növeli az apai önbizalmat, míg a kritikus, korlátozó viselkedés visszaveti a bevonódást. A társadalmi és kulturális hatásokat tekintve látható, hogy a modern, posztindusztriális társadalmakban a gondoskodás már a maszkulinitás részévé vált. Ezzel szemben a kollektivista kultúrákban vagy az esszencialista nézetek mentén a gyermekgondozás továbbra is „nőies” feladatként jelenhet meg. Az államilag garantált apai szabadság és a rugalmas munkaszervezés (például a pandémia alatt elterjedt hibrid munkavégzés) tartósan segítette a „látható apaság” kialakulását.

Apák krízishelyzetben

Különös figyelmet kaptak a családi krízisek (pl. betegség, fogyatékosság). Ilyenkor az apák gyakran reaktív módon, azonnali felelősségátvállalással lépnek az elsődleges gondozó szerepébe. Ez a kényszerű helyzet paradox módon gyorsíthatja a kompetenciaérzés fejlődését, mivel megszűnik az anyai kontroll, és az apa egy-egy terület „szakértőjévé” válik.

Konklúzió és jövőbeni irányok

A gyermekek optimális fejlődéséhez elengedhetetlen a közös szülőség (coparenting), ahol a felek összehangolják döntéseiket és kölcsönösen megerősítik egymás szülői kompetenciáját. A jövőben a maszkulinitás olyan újradefiniálására van szükség, amelyben a gondoskodás értékes férfias identitásként jelenik meg, javítva ezzel a család egészének működését és a párkapcsolati elégedettséget.