Az Ifjúságkutató Intézet által a közelmúltban megrendezett „Emerging Voices 2.0” konferencia negyedik szekciójában a fiatalok tervei és jövőképe állt a középpontban, különös tekintettel a globális kihívások által meghatározott bizonytalanságokra. A szekcióban arra kerestük a választ, hogyan alakítják a fiatalok törekvéseiket és jövőbeli pályáikat a folyamatosan változó gazdasági, társadalmi és technológiai környezetben. A panel előadói Meyly Kheng (Debreceni Egyetem), Liam Miles (University of Northampton) és Epsilandri Septyarini (Sarjanawiyata Tamansiswa University) – különböző földrajzi és kulturális kontextusokból kiindulva mutatták be a fiatalok helyzetét, lehetőségeit és kihívásait a 21. században.

Epsilandri Septyarini előadásában a rugalmas, projektalapú munkák fiatalokra gyakorolt hatásait vizsgálta Délkelet-Ázsiában, különösen Indonéziában, a Fülöp-szigeteken, Thaiföldön és Vietnámban. Kiemelte, hogy ezek a munkalehetőségek látszólag nagy szabadságot és rugalmasságot kínálnak, azonban számos bizonytalansággal és kihívással is járnak, amelyek komoly hatással vannak a fiatal munkavállalók életére. Septyarini kutatása egy 400 fős kvantitatív felmérésre épült, amelyet 40 mélyinterjú egészített ki, hogy a statisztikai adatokat a fiatalok személyes tapasztalataival is összekapcsolja. Az előadásból kiderült, hogy a fiatalok gyakran választják ezeket a lehetőségeket a szabadság, gyors pénzkereset és a készségek fejlesztésének lehetősége miatt, ugyanakkor ez a szabadság gyakran gazdasági bizonytalanságot is jelent. A platformok, mint a TikTok vagy a Shopee, sok fiatal számára vonzóak lehetnek, de komoly kihívásokat jelentenek a folyamatos munka és a teljesítménykényszer miatt, amely gyakran hosszú távú stresszhez és kiégéshez vezethet.

Septyarini arra is felhívta a figyelmet, hogy a digitális munkaformák elterjedése új típusú szabályozást és védelmet igényel. Kiemelte, hogy a társadalmi védőháló megerősítése, a munkavállalói juttatások (például egészségbiztosítás és nyugdíj) biztosítása, valamint a digitális készségek fejlesztése kulcsfontosságúak lehetnek a fiatal munkavállalók gazdasági stabilitásának megteremtésében. Hangsúlyozta, hogy a platformok működésének átláthatósága és a munkavállalók érdekképviselete nélkülözhetetlen ahhoz, hogy a rugalmas munkalehetőségek ne váljanak a fiatalok kizsákmányolásának eszközeivé.

Meyly Kheng előadásában a digitális kapcsolatok paradoxonjait és azok fiatalokra gyakorolt hatásait vizsgálta. Kiemelte, hogy bár a fiatalok soha nem voltak ennyire összekapcsolva digitálisan – a legtöbben napi szinten használják a közösségi médiát és okostelefonjukat –, ennek ellenére egyre gyakrabban küzdenek magánnyal, szorongással és identitásválsággal. A prezentációban rámutatott, hogy a közösségi platformok, mint a TikTok és az Instagram, egyszerre nyújtanak lehetőséget önkifejezésre és identitásformálásra, miközben komoly pszichológiai terheket is jelentenek. Kheng kutatása különösen a „doomscrolling” jelenségre fókuszált, amely során a fiatalok gyakran belemerülnek a negatív hírek végtelen görgetésébe, ezzel fokozva a szorongást és a tehetetlenség érzését. Rámutatott, hogy az algoritmusok által irányított tartalomfogyasztás gyakran megerősíti a szélsőséges nézeteket, torzítja a valóságérzékelést, és olyan elérhetetlen ideálokat közvetít, amelyek tovább mélyítik az önértékelési problémákat. Kheng hangsúlyozta, hogy a digitális világban való folyamatos jelenlét – amely a fiatalok számára a kapcsolattartás és az önkifejezés elsődleges terepe – paradox módon elszigetelő hatású is lehet, mivel a felhasználók gyakran a „like”-ok és megosztások száma alapján értékelik saját értéküket.

Az előadás végén Kheng arra is felhívta a figyelmet, hogy a digitális eszközök hosszú távon hogyan befolyásolják a fiatalok kapcsolatainak mélységét és hitelességét. Szerinte a fiatalok egyre inkább a kontrollált, „megszerkesztett” kommunikációt részesítik előnyben, amely ugyan biztonságot ad, de a valódi kapcsolódás lehetőségét csökkenti. Emellett kiemelte a digitális függőség és a „teljesítményfetisizmus” veszélyeit, amelyek nemcsak a mentális egészséget, hanem az offline emberi kapcsolatok minőségét is rombolják.

Liam Miles előadásában a birminghami fiatalok megélhetési válság alatti tapasztalatait vizsgálta. Kutatásának központi témája az ontológiai bizonytalanság, amelyet Anthony Giddens fogalmazott meg a modern társadalmakban élő egyének létbizonytalanságának leírására. Miles elmagyarázta, hogy az ontológiai bizonytalanság nem csupán egyéni szorongás, hanem egy olyan állapot, amelyet a modern kapitalizmus és globalizáció okozta folyamatos társadalmi és gazdasági bizonytalanságok is felerősítenek.

Előadásában részletesen bemutatta kutatása módszertanát, amely 24 félig strukturált interjúból és egy hat hónapon át tartó résztvevő megfigyelésből állt két birminghami ifjúsági központban. Miles a fiatalok mindennapi tapasztalatai alapján arra a következtetésre jutott, hogy a megélhetési költségek növekedése nemcsak gazdasági problémákat jelent, hanem mélyebb társadalmi és identitásbeli kérdéseket is felvet. Kiemelte, hogy a fiatalok gyakran szembesülnek lakhatási bizonytalansággal, szenvednek az elégtelen táplálkozás és mentális egészségi problémák következményeitől, valamint elidegenedéstől. A megfigyelések során például azt tapasztalta, hogy sok fiatal szégyenérzetből vagy társas nyomás miatt nem fogadja el a központokban felajánlott élelmiszert, még akkor sem, ha valóban szükségük lenne rá. Egyesek inkább csoportosan reagálnak, vagyis, ha egyikük elutasítja a segítséget, akkor a többiek is követik, ami rámutat a közösségi dinamikák jelentőségére.

Miles arra is kitért, hogy a fiatalok bizonytalansága gyakran a jövőjük kilátástalanságával függ össze. Sokan közülük úgy érzik, hogy a jelenlegi gazdasági és társadalmi rendszer nem kínál számukra stabilitást vagy hosszú távú lehetőségeket, ami tovább fokozza bizonytalanságukat. Ez a jelenség különösen aggasztó a megélhetési válság alatt, amikor a mindennapok kihívásaival is szembe kell nézniük. Végezetül Miles hangsúlyozta, hogy a helyi közösségek és hatóságok szerepe kulcsfontosságú lehet az ilyen problémák kezelésében, de a jelenlegi intézkedések – mint például az élelmiszerbankok, a "melegedők" és a különféle támogatások – nem mindig elegendők a fiatalok komplex szükségleteinek kielégítésére.