Az Ifjúságkutató Intézet harmadszorra rendezte meg az Emerging Voices elnevezésű éves nemzetközi konferenciáját, ami a világ minden sarkából érkező fiatal doktoranduszoknak adja meg a lehetőséget, hogy bemutassák az ifjúságügy területén végzett kutatásaikat. Május 14-én hat külföldi és két hazai előadót láttunk vendégül, akik az ifjúság előtt álló legsürgetőbb kihívásokról, illetve a fiatalok és a mesterséges intelligencia kapcsolatáról beszéltek.
A második szekció előadásai:
A közös jelenlétű okostelefon-használat hatása a személyes társas interakciók minőségére, a közelségre és a magányra a mindennapi életben
– Aurelio Fernández, Navarra Egyetem
Aurelio Fernández előadása az okostelefon-használat és a személyes közösségi interakciók minősége közötti feszültséget vizsgálja a mindennapi életben. Kutatása központi eleme a „társas jelenlét” (co-presence) fogalma, amely azt elemzi, hogyan változik meg egy beszélgetés mélysége és az érzelmi kapcsolódás, ha a felek között fizikailag jelen van egy digitális eszköz, még akkor is, ha azt éppen aktívan nem használják. Fernández vizsgálatai rávilágítanak, hogy az okostelefon puszta látványa vagy alkalmankénti ellenőrzése (a phubbing jelensége) csökkenti az interakciókból származó elégedettséget, és gátolja a résztvevők közötti intimitás kialakulását. Hangsúlyozta a hosszú távú pszichológiai következményeket, kimutatva, hogy a technológia által megszakított szociális pillanatok paradox módon növelik a magányérzetet, hiába biztosít az eszköz folyamatos digitális elérhetőséget. A kutató érvelése szerint a minőségi, zavartalan szemtől-szembeni kommunikáció hiánya gyengíti a társas kötődést, ami egyfajta „digitális elidegenedéshez” vezet a legszorosabb kapcsolatokban is. Az előadás konklúziója hangsúlyozta a tudatos eszközhasználat fontosságát a mentális jóllét és a valódi közösségi közelség megőrzéséhez a hiperkonnektált modern társadalomban.
Az algoritmusok határozzák meg a közbeszédet?: Szisztematikus irodalmi áttekintés
– Tardi Roland, Akadémiavezető, Mathias Corvinus Collegium
Tardi Roland előadása az algoritmusok és a modern közbeszéd kapcsolatát elemezte átfogó, szisztematikus irodalmi áttekintésben. Kutatása központi kérdése az volt, hogy a közösségi média és a keresőmotorok mögött álló algoritmusok mennyiben váltak a nyilvánosság új „kapuőreivé”, és milyen mértékben alakítják át a demokratikus diskurzus szerkezetét. A releváns tudományos publikációk rendszerezésével vizsgálta a „visszhangkamrák” (echo chambers) és a „szűrőbuborékok” (filter bubbles) jelenségét, rámutatva arra a mechanizmusra, amely során az algoritmusok a felhasználók korábbi preferenciái alapján szűkítik az információk körét, ezzel felerősítve a társadalmi polarizációt. Az előadás rávilágított, hogy az algoritmikus tartalomajánlás nem csupán technikai folyamat, hanem jelentős társadalmi és politikai hatóerő is, amely alapjaiban befolyásolja a közbeszéd tematizációját és a vélemények sokszínűségét. Tardi Roland elemzése kitért a platformok algoritmusainak átláthatóságára és az egyéni autonómia kérdéseire is, hangsúlyozva, hogy az információs környezet feletti kontroll elvesztése milyen veszélyeket rejt a közösségi kohézióra nézve. Az előadás konklúziója szerint a digitális közbeszéd integritásának megőrzéséhez elengedhetetlen az algoritmikus tudatosság növelése és a technológiai rendszerek kritikai megközelítése.
A fiatalok mobilitása, nyelvi elmélyülés és önirányított tanulás
– Meyly Kheng, Debreceni Egyetem
A Debreceni Egyetem kambodzsai születésű doktorandusza előadásában azt vizsgálta, miként formálják a nemzetközi oktatási tapasztalatok a nyelvelsajátítást és a tanulói autonómiát a globális mobilitásban részt vevő fiatalok körében. Kvalitatív kutatása 18 nemzetközi oktatási háttérrel rendelkező hallgató interjúira épült, akiknek tanulmányai Kambodzsában kezdődtek, majd különböző országokban és kulturális közegekben folytatódtak. Az eredmények rámutatnak a nyelvi környezetbe való elmélyülés meghatározó szerepére: a résztvevők szerint a mindennapi kommunikáció, a társas interakciók és a digitális platformok gyakran hatékonyabb nyelvtanulási közeget biztosítanak, mint a hagyományos tantermi oktatás. Az informális tanulási színterek különösen fontosnak bizonyulnak a nyelvi kompetenciák fejlődése és a magabiztos nyelvhasználat szempontjából. Az önirányított tanulással kapcsolatban kutatása rávilágít, hogy a hallgatók tudatosan alakítják saját tanulási stratégiáikat, a digitális eszközök és nemzetközi kapcsolati hálók aktív használatával alkalmazkodva egyéni igényeikhez és tanulási stílusukhoz. Tapasztalataik szerint külföldi tanulmányaik nem csupán a nyelvi készségek fejlődéséhez járulnak hozzá, hanem az önbizalom, az önértelmezés és az oktatásról alkotott elképzelések átalakulásához is. Az előadó saját magyar nyelvtanulási tapasztalataira is reflektált, és zárásként hangsúlyozta, a tanulás a globalizált világban egyre inkább informális és társas kontextusokban zajlik, miközben a fiatalok aktív szereplőként alakítják saját tanulási folyamataikat, ezért a jövőbeli kutatások számára kiemelt jelentőségű lehet a transznacionális oktatási tapasztalatok és a nem hagyományos tanulási utak további vizsgálata.
Ki írja ma a házi feladatokat? Az MI és az iskolás évek
– Szakos Enikő, Tanuláskutató Intézet, Mathias Corvinus Collegium; az NKE Fináczy Ernő Oktatáskutató Központjának vezetője
Szakos Enikő előadása a mesterséges intelligencia (MI) iskolai térnyerését vizsgálja, középpontba állítva azt a feszültséget, amelyet az MI-alapú szöveggenerálás okoz a hagyományos házi feladatok és a tudásellenőrzés rendszerében. Az előadó elemzése rávilágított arra, hogy a technológia megjelenése nem csupán a plagizálás kérdését veti fel, hanem alapjaiban kényszeríti ki az oktatásmódszertan megújulását. A kutató érvelése szerint a „ki csinálja a házi feladatot” kérdése mögött egy mélyebb pedagógiai paradigmaváltás húzódik: az oktatás fókusza a válaszok reprodukálásától eltolódik a kritikai gondolkodás, a kérdésfeltevés képessége (prompt engineering) és az MI által generált tartalmak ellenőrzése felé. Az előadás rávilágított az MI használatának kettős természetére az iskolai évek alatt: egyrészt mint személyre szabott tanulási asszisztenst, amely segítheti a felzárkózást vagy a tehetséggondozást, másrészt mint kockázati tényezőt, amely gyengítheti az önálló erőfeszítésen alapuló készségfejlesztést. Szakos Enikő hangsúlyozta, hogy az iskolarendszer nem zárkózhat el a technológia elől; ehelyett olyan keretrendszer kidolgozására van szükség, amely integrálja az MI-t a tantervbe, miközben megőrzi a pedagógus kulcsszerepét és az emberi kreativitás elsődlegességét. Az előadás konklúziója szerint a cél nem a tiltás, hanem egy olyan etikus és tudatos használat kialakítása, amely képessé teszi a diákokat a jövő technológia-intenzív munkaerőpiacán való helytállásra.
A konferencia zárásaként sor került az elhangzott prezentációk szakmai értékelésére, amely során a bírálók külön kiemelték Erin Wingerter, a Navarrai Egyetem doktoranduszának előadását; a kutató a fiatalok termékenységi szándékait vizsgálva rávilágított arra, hogy a jövőtervezési stratégiák és a családalapítási vágyak miként tükrözik a generáció válaszait a modern társadalmi és gazdasági bizonytalanságokra. Az egész napos eseményt interaktív workshop zárta, amelynek keretében Tóth Krisztián kutató kollégánk moderálásával a konferencia résztvevői és a közönség tagjai beszélgethettek - egyebek mellett – a fiatal kutatók előtt álló feladatokról, kutatási területeik sajátosságairól, a nemzetközi trendek saját országaikban zajló térnyeréséről, továbbá a doktori képzés kihívásairól.
