Az Ifjúságkutató Intézet harmadszorra rendezte meg az Emerging Voices elnevezésű éves nemzetközi konferenciáját, ami a világ minden sarkából érkező fiatal doktoranduszoknak adja meg a lehetőséget, hogy bemutassák az ifjúságügy területén végzett kutatásaikat. Május 14-én hat külföldi és két hazai előadót láttunk vendégül, akik az ifjúság előtt álló legsürgetőbb kihívásokról, illetve a fiatalok és a mesterséges intelligencia kapcsolatáról beszéltek.
Kiss-Kozma Georgina, az Ifjúságkutató Intézet igazgatóhelyettese nyitó beszédében rávilágított, az ifjúsági életszakasz napjainkban nemcsak kitolódik, hanem alapvető strukturális változásokon is átmegy. A globális válságsorozatok, korunk kihívásai, az elmagányosodás és a digitális kultúra térnyerése mély nyomot hagynak a fiatalok életén. Míg a hazai adatok és a nemzetközi trendek egyaránt megerősítik a család és a baráti kapcsolatok elsődleges bizalmi szerepét, a konferencia rámutat azokra a tényezőkre is, amelyek ezen kötelékek ellen hatnak.
Az első szekció előadásai:
Az olasz fiatalok politikai kihívásai: az interszekcionális szemlélet szerepe a társadalmi részvételben
– Marta Visioli, Szociológia tanszék, Szent Szív Katolikus Egyetem, Olaszország
Marta Visioli előadása egy 2024 májusa és 2025 áprilisa között, Lombardiában végzett kvalitatív kutatás eredményeire támaszkodva vizsgálta meg az olasz fiatalok életét jelenleg meghatározó politikai és társadalmi kihívásokat, különös figyelmet fordítva arra, ahogy a kortárs „polikrízisek” kontextusában a fiatalok újra értelmezik a politikát. Előadásában kiemelte, hogy a nemi hovatartozás és az etnikai háttér befolyásolja a politikai részvételhez való hozzáférést és a részvétel tapasztalatait. Az interszekcionális megközelítésre és az ifjúsági politikai részvételről szóló legújabb szakirodalomra építve hangsúlyozta, hogy a fiatalok politikai szerepvállalása beágyazódik a tágabb hatalmi viszonyokba és társadalmi egyenlőtlenségekbe. Az adatok szerint az olasz fiatalok számára ma legfontosabb kérdések közé tartozik a nemi alapú és egyéb diszkrimináció elleni küzdelem, a kisebbségi jogok védelme, a klímaválsággal kapcsolatos aggodalmak, valamint az oktatási reform szükségessége. A kutatásban résztvevő fiatalok gyakran hangsúlyozták, hogy ezek a kihívások nem kezelhetők különálló problémákként, hanem összekapcsolt és interszekcionális politikai megközelítést igényelnek. Visioli előadása emellett a fiatalok részvételének új formáit is vizsgálta, mint például a digitális aktivizmus és az online figyelemfelkeltés helyi, offline mozgósítással való ötvözése. A politikai részvétel gyakran az igazságtalanság és a marginalizáció tapasztalataira adott válaszként jelenik meg, tükrözve azt, amit a kutatás „interszekcionális cselekvőképességként” ír le, vagyis olyan aktivizmusként, amely egyszerre többféle egyenlőtlenségre reagál.
Hogy értelmezik Birmingham fiataljai a szegénységet?
– Liam Miles, Northampton Egyetem, UK
Liam Miles előadása a fiatalok szegénységgel kapcsolatos értelmezéseit és tapasztalatait vizsgálta a késő modern kor tágabb dinamikájába helyezve, amelyet a bizonytalanság, a kiszámíthatatlanság és a kockázat ural. Elemezte a fiatalok szegénységről alkotott általános benyomásait, amelyet sokan ismétlődő és szinte elkerülhetetlen körforgásként írtak le. Az előadás egyik központi témája a politikai eltávolodás és kirekesztettség érzése volt, amelyet a Birmingham központjában zajló városszerkezeti átalakítások kapcsán fogalmaztak meg a kutatásában résztvevő fiatalok. Sokuk úgy érezte, hogy közösségeik hanyatlásnak indultak, és hogy a városi beruházások elsősorban a vállalkozások és nagyvállalatok érdekeit szolgálják. Az újjáépítési folyamatokat az egyenlőtlenség jól látható megnyilvánulásaiként érzékelték, amelyek tovább mélyítik a szegénység és marginalizáció tapasztalatait. Miles előadása a szegénységértelmezéseket alakító vallási és kulturális tényezőkre is kitért. Számos résztvevő hangsúlyozta a családi hírnév, a becsület és a társadalmi elvárások jelentőségét, miközben a gazdasági nehézségekről szóló diskurzusokban erőteljesen megjelent a szégyen érzése is. Ezzel párhuzamosan a fiatalok gyakran bizonytalanságot fogalmaztak meg saját jövőjükkel kapcsolatban, amelyet sok esetben a szegénység strukturális okainak korlátozott ismeretével, valamint az információhoz és támogatáshoz való szűkös hozzáféréssel hoztak összefüggésbe. Miles a tudatosságot és az oktatási kezdeményezések erősítését jelölte meg a pozitív változás elsődleges eszözeiként és hangsúlyozta, hogy a kortárs társadalmi és gazdasági átalakulási folyamatok újra termelik az ontológiai bizonytalanság különböző formáit, mivel sok fiatal egyszerre próbálja megtervezni jövőjét és megbirkózni a mindennapi gazdasági nyomással.
Barátok, szabadidő és igazságosság: egy faktoriális felmérési kísérlet a termékenységi szándékokról a legalacsonyabb termékenységű kontextusban
– Erin Wingerter, Navarra Egyetem, Spanyolország
Erin Wingerter, a Navarra Egyetem doktorandusza előadásában a rendkívül alacsony termékenységi mutatókkal rendelkező régiók, különösen Spanyolország demográfiai válságát elemzi egy újszerű szociológiai megközelítésen keresztül. Kutatása a hagyományos kérdőíves felmérések korlátait átlépve faktoriális kísérleti módszert alkalmaz, amely során a válaszadóknak különböző, szisztematikusan variált élethelyzeteket – úgynevezett vignettákat – kell értékelniük. A vizsgálat központi kérdése, hogy a baráti kör társas hatása, az egyéni szabadidő megőrzése, valamint a partnerek közötti házimunka-megosztás igazságossága milyen mértékben befolyásolja a tényleges gyermekvállalási szándékot. Az eredmények rávilágítanak arra, hogy a modern szülővé válás döntési folyamatában a nemek közötti méltányosság kulcsszerepet játszik: a nők hajlandósága drasztikusan visszaesik, ha a gyermeknevelés terhei előreláthatóan egyenlőtlenül oszlanak meg. Emellett a kutatás hangsúlyozza a „szociális fertőzés” jelenségét is, miszerint a gyermektelen baráti közeg és az egyéni autonómia, illetve a szabadidő féltése gyakran fontosabb gátló tényező, mint a tisztán gazdasági korlátok. Wingerter konklúziója szerint a demográfiai fordulathoz a pénzügyi támogatásokon túlmutató, a társas normákat és a nemek közötti valódi egyenlőséget célzó szemléletváltásra van szükség.
A gondoskodás igazságossága: a fiatalok morális orientációja a kortárs társadalomban
– Epsilandri Septyarini, Sarjanawiyata Tamansiswa Egyetem, Indonézia
Epsilandri Septyarini előadása azt vizsgálta, hogyan igazodnak el az indonéz fiatalok morális kérdésekben a mai, gyorsan változó és kihívásokkal teli társadalmi környezetben. Szituációalapú, kérdőívekre épülő kutatása középpontjában az állt, miként egyensúlyoznak a fiatalok az igazságosságközpontú és a gondoskodásközpontú morális szemlélet között: míg az előbbi a méltányosságot, a szabályok követését és a pártatlanságot hangsúlyozza, addig az utóbbi az empátiát, az emberi kapcsolatokat és az adott helyzet iránti érzékenységet helyezi előtérbe. A kutató szerint az indonéz fiatalok nem egyszerűen átveszik az örökölt társadalmi normákat, hanem aktív erkölcsi szereplőkként folyamatosan formálják és újraértelmezik saját etikai álláspontjaikat. Ebben a folyamatban a közösségi média meghatározó szerepet tölt be. A digitális platformok egyrészt felerősítik a nyilvános elszámoltathatóság és az igazságszolgáltatás iránti társadalmi igényt – például a Garuda Biru tüntetések vagy a Ronald Tannur-ügy kapcsán –, másrészt új teret nyitnak a szolidaritás és az együttérzés kifejezésére is, például természeti katasztrófák áldozatainak gyors online támogatásán keresztül. Az előadás arra is rámutatott, hogy a cancel culture jelensége, a digitális jótékonyság vagy a kiskorúak közösségimédia-használatának szabályozásáról szóló viták jelentős hatással vannak a fiatalok erkölcsi fejlődésére, valamint arra, hogyan gondolkodnak a felelősségről, az empátiáról és az igazságosságról. Septyarini azt is elemezte, hogy a nem, a vallásosság vagy az iskolai háttér, miként befolyásolják ezeket az erkölcsi orientációkat. Az eredmények alapján a fiatalok erkölcsi gondolkodása nem írható le egyszerű, egymással szemben álló kategóriák mentén: döntéseikben folyamatosan egyensúlyoznak az igazságosság és a gondoskodás szempontjai között, az adott társadalmi helyzethez, kapcsolati viszonyokhoz és a változó környezethez igazodva.
