Magyarországon több tízezerre tehető azon fogyatékossággal élő szülők száma, akik kiskorú gyermeket nevelnek, ám ennek ellenére a speciális léthelyzetről a szakmai diskurzusban és a közbeszédben is csak elvétve esik szó. Az MCC Szociológia Műhely és az Ifjúságkutató Intézet kerekasztal-beszélgetésének célja az volt, hogy az érintett szülők, érdekvédelmi szervezeti munkatársak és társadalomkutatók segítségével körüljárjuk a fogyatékossággal élő szülők ritkán tárgyalt helyzetének sajátosságait és az általuk mindennapokban tapasztalt kihívásokat.

A kerekasztal-beszélgetés résztvevői dr. Gombás Judit (az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Karának adjunktusa és a Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetségének munkatársa), Kassai Kornélia (a Siketek és Nagyothallók Országos Szövetségének munkatársa), Sas Sándor (paralimpikon) és Tóth Miklós Bálint (az MCC kutatótanára) voltak. A beszélgetést Varga Flóra, a Mathias Corvinus Collegium hallgatója moderálta.

A résztvevő szülők nem tekintik alapvetően másnak nevelési módszereiket a nem fogyatékossággal élő szülőkénél, habár előfordulnak mindennapjaik során olyan nehézségek, amikre egyedi, kreatív megoldás szükséges. Ez leginkább addig fordul elő, amíg a gyerekeik kisebbek, ezért biztonságuk miatt következetesnek, sokszor szigorúnak kell lenni velük. Fontos, hogy elegendő információval vértezzék fel a gyermekeket arról, hogy mire nem képesek a szülők és ennek következtében milyen szabályok vonatkoznak a kisebbekre. A nehézségek szerintük előnnyel is járhatnak, hiszen a gyerekek új készségeket tanulnak. Úgy látják ezáltal gyermekeik nyitottabbak, tettre készek, talpraesettek és kreatív problémamegoldók lesznek.

Tóth Miklós Bálint a Társadalom- és Történelemtudományi Iskola fogyatékossággal élőkről készült legújabb kutatási eredményeit ismertette, amiből kiderül, hogy a fogyatékossággal élők nagyobb arányban választanak párt a sorstársaik közül . Családalapítási és gyermekvállalási terveikben a társadalmi előítéleteknek kiemelt hatása van. A baráti és családi visszajelzéseknek emiatt nagy jelentősége van. Nagyon változó, hogy a tágabb környezetüktől milyen visszajelzéseket, vannak rendkívül pozitív és kellemetlen élményeik is. Egyrészt sok támogatást és segítséget kaptak ismerőseiktől, de találkoztak már azzal is, hogy felelőtlennek nevezték őket amiatt, hogy gyermeket vállaltak.

Ahhoz, hogy a nehézségeken túllendüljenek, a gyermekek pedagógusaival is fontos a jó kommunikáció, őket általában segítőkésznek írták le, ugyanis a fogyatékossággal élő szülők kedvéért szívesen változtatnak egyes bevett módszereken, hogy megkönnyítsék mindkét fél dolgát, jellemző, hogy szívesen veszik ilyenkor a szülők javaslatait a kommunikáció formájára. A résztvevők továbbá szükségét érzik annak, hogy a döntéselőkészítésbe a fogyatékossággal élő szülők egyéni tapasztalatait is bevonják.