Az Ifjúságkutató Intézet szakmai eseményt szervezett „Kockázatok és mellékhatások – Függőség és veszélykeresés a fiatalok életében” címmel. A rendezvény aktualitását az adta, hogy az elmúlt hónapokban számos olyan szabályozás született, amely kifejezetten a fiatalokat célozza meg, különösen az energiaitalok életkori korlátozására, az illegális szerek használatára, valamint a mobiltelefonok iskolai tiltására vonatkozóan. A program célja az volt, hogy a legfrissebb nagymintás ifjúságkutatás eredményei alapján átfogó képet adjon a fiatalok kockázati magatartásairól, valamint párbeszédet indítson a döntéshozók, kutatók és gyakorlati szakemberek között a lehetséges válaszokról és megoldási stratégiákról.
A nagymintás ifjúságkutatás eredményei
A rendezvényt Székely Levente, az Ifjúságkutató Intézet igazgatója nyitotta meg. Előadásában ismertette a legfrissebb kutatási eredményeket, amelyek azt jelzik, hogy a fiatalok körében növekszik egyes egészségre ártalmas és potenciálisan függőséget okozó szerek fogyasztásának aránya. Az energiaitalok esetében az elmúlt évtizedben folyamatosan emelkedett a napi fogyasztók aránya, akik mára a 15–29 évesek mintegy ötödét teszik ki. A leginkább érintett korcsoport a 15–19 éveseké. Külön figyelmet érdemel az, hogy 2024-ben egy két évtizedes kedvező trend tört meg, megállt a napi dohányzók arányának csökkenése, a friss adatok szerint a 15–29 évesek 19 százaléka naponta fogyaszt dohánytermékeket. A dohányzási szokások változását az is befolyásolta, hogy új típusú nikotintermékek jelentek meg a piacon, amelyek kevésbé látványosan és könnyebben használhatók a köztereken.
Az alkoholfogyasztásban a kutatás nem mutatott jelentős elmozdulást a korábbi adatokhoz képest, ugyanúgy a 15–29 évesek tizede fogyaszt legalább hetente alkoholt, mint négy vagy nyolc évvel ezelőtt. A kábítószerek használata kapcsán fontos megjegyezni, hogy a kutatás a fiatalok baráti körének szokásaira irányult, nem közvetlenül a saját fogyasztásukat vizsgálta. A megkérdezett 15–29 évesek 30 százaléka számolt be arról, hogy van olyan barátja ismerőse, aki fogyaszt kábítószereket. Az eredmények alapján elmondható, hogy a férfiak, a 20–24 évesek, a községekben élők és az alacsony iskolai végzettségűek nagyobb kockázatnak vannak kitéve. Az Ifjúságkutató Intézet korábbi kutatásai szerint a fiatalok tartósan az egyik legégetőbb nemzedéki problémának tartják a kábítószerek és az alkohol terjedését és közel kétharmaduk a kábítószerek szigorúbb szabályozását sürgeti.
Panelbeszélgetés: Aktualitások, trendek, kontextus
A nyitó előadást követően két panelbeszélgetésre került sor. Az első panel, „Aktualitások, trendek, kontextus” címmel, a kockázati viselkedések egyéni és társadalmi hátterét vizsgálta. A beszélgetésben részt vett Domokos Tamás, a Kodolányi János Egyetem Fenntartó Tanácsának elnöke, Kiss-Kozma Georgina, az Ifjúságkutató Intézet kutatásvezetője, valamint Székely András, a Kopp Mária Intézet a Népesedésért és a Családokért (KINCS) tudományos főmunkatársa. A beszélgetést Csizmadia Boldizsár, a Mathias Corvinus Collegium diákja moderálta.
Székely András arra hívta fel a figyelmet, hogy a fiatalok körében nem önmagában a kipróbálás aggasztó, hanem az, ha folyamatos használattá, függőséggé válik, mert a társadalom nem tud értékes alternatívákat kínálni számukra. Rámutatott arra is, hogy a mentális egészség fontosságának társadalmi elfogadottsága ugyan javult, de a túlzott pszichologizálás is problémát jelenthet. Hangsúlyozta, hogy a fiatalok nem rendelkeznek kellő tudatossággal a szerhasználat veszélyeit illetően, és fontosnak nevezte a jogi szabályozás szimbolikus szerepét is: a tiltás biztosan közvetíti azt az üzenetet, hogy a szóban forgó viselkedés káros.
Domokos Tamás globális perspektívát hozott a beszélgetésbe, rámutatva, hogy a COVID-járvány alapvetően megváltoztatta a fiatalok életvilágát. A digitális térbe történő kényszerű átköltözés hozzájárult a mentális állapot romlásához, amely nemcsak a fiatalokat, hanem az egész társadalmat érinti. Kiemelte, hogy az intézményes prevenciós tevékenység háttérbe szorult, és ezzel párhuzamosan a szerhasználati szokások is átalakultak. Megfogalmazása szerint a szabályozás elkerülhetetlen, azonban annak strukturális hatásai és ellenhatásai is vannak.
Kiss-Kozma Georgina felhívta a figyelmet arra, hogy a társadalom még nem ismerte fel kellőképpen az energiaital-fogyasztás káros hatásait. Míg például a dohányzást és a kávéfogyasztást már egyértelműen elutasítja a közvélemény a gyermekek tekintetében, az energiaitalokkal kapcsolatban ez a társadalmi konszenzus még nem alakult ki. Beszélt arról is, hogy a nemzetközi trendek azt mutatják, hogy a fiatalok szabadidejüket gyakran egyedül töltik, és az elmagányosodás egyre fontosabb kihívást jelent, ami összefüggésben áll a mentális problémák elterjedésével is. Kiemelte, hogy a jogalkotónak kiemelt szerepe van abban, hogy világos keretet nyújtson a minket körbeölelő információtengerben való eligazodáshoz, ugyanakkor a prevencióban a közösségeknek, intézményeknek, s a családoknak is meghatározó szerepük van.
Panelbeszélgetés: Próbálkozások és megoldások
A második panelbeszélgetés „Próbálkozások és megoldások” címmel zajlott, amelyet Kelemen Nimród, a Mathias Corvinus Collegium diákja moderált. A beszélgetés meghívott szakértői között volt Hal Melinda klinikai szakpszichológus, a Tanuláskutató Intézet kutatásvezetője, Majzik Balázs, a Nemzeti Népegészségügyi és Gyógyszerészeti Központ osztályvezetője, valamint Pöltl Ákos, az Ifjúságkutató Intézet családbiztonsági szakértője.
Hal Melinda arra hívta fel a figyelmet, hogy a prevenciós erőfeszítések hiánya miatt nőtt meg jelentősen a gyermekpszichiátriai ellátást igénylő esetek száma. A gyerekek gyakran már az iskolában elkezdik a különféle nikotintermékek használatát, miközben az oktatási intézmények nem tudnak megfelelő válaszokat adni. Szerinte a kérdés nem csupán az, hogy szabályozni kell-e, hanem az, hogy az iskolai környezetben milyen lehetőségeket biztosítunk a fiatalok számára a fejlődésre és az egészséges életmód kialakítására. A klinikai szakpszichológus kiemelte, hogy az addikciók összefüggésben állnak a genetikai hajlammal, a mentális zavarokkal és a popkultúrában megjelenő normalizált drogábrázolással is.
Majzik Balázs az elterelési programok gyakorlatáról számolt be. Elmondása szerint nehéz objektíven mérni ezek eredményességét, de tevékenységük kiemelt fontosságú. Sok esetben a programban résztvevő fiatalok először találkoznak azzal, hogy meghallgatják őket. A programokban dolgozó szakemberek nagy része hivatásként tekint a munkájára, annak ellenére, hogy az ellátórendszer nincs megfelelően felkészülve, különösen a gyermek- és ifjúsági addiktológia terén. Szerinte a korlátozások szükségesek, mivel a kábítószer-piac mindig új formákat talál ki a szabályozások kijátszására.
Pöltl Ákos a dopamin szerepét emelte ki a motivációban és tanulásban és hangsúlyozta, hogy a digitális eszközök működésének alapja éppen az, hogy viselkedésváltozást idézzenek elő az agyműködés manipulálásán keresztül. A fiatalok gyakran napi 7–8 órát is mobiloznak, ami gátolja az idegrendszeri fejlődést. Kiemelte, hogy a közösségi szintű válaszok nélkül az egyéni megoldások nem hozhatnak tartós eredményt. A szülői minta fontosságát is hangsúlyozta: ha a szülők sem képesek kontrollálni saját digitális eszközhasználatukat, a gyerekek sem fognak tudni egészséges szokásokat kialakítani.
Összességében a rendezvény világosan megmutatta, hogy a fiatalok veszélykereső viselkedései komplex társadalmi, pszichológiai és szabályozási kérdéseket vetnek fel. A probléma nem csupán egyéni, hanem strukturális és közösségi válaszokat is igényel.
