Az Ifjúságkutató Intézet is részt vett az MCC Budapest Summit on Education nemzetközi konferencián, ahol három panelt is moderáltak munkatársaink.

A Summit harmadik panelbeszélgetésén Sefika Sule Ercetin, a Hacettepe University dékánja, Lánczi Péter, az MCC általános főigazgató-helyettese, Ralph Schölhammer, az MCC vendégoktatója; a bécsi Webster Egyetem adjunktusa, valamint Magdalena Vergara, az IdeaPais kutatási igazgatója Kiss-Kozma Georgina, az Ifjúságkutató Intézet kutatásvezetőjének moderálásával beszélgettek arról, hogy miképpen találhatjuk meg a tehetséget?

A beszélgetés során olyan kérdésekre keresték a választ, mint például, hogy mit is értünk tehetség alatt, van-e univerzális definíciója eme kifejezésnek, miképpen ismerhetjük fel és támogathatjuk a tehetségeket? De kitértek a beszélgetés során arra is, hogy a ChatGPT elterjedése milyen kihívások elé állítja a tehetséggondozást, tehetség felismerését, továbbá, hogy milyen tudást és értékeket kell a fiatal generáció számára átadni?

 

A ChatGPT-hez hasonló mesterségesintelligencia-platformok robbanásszerű elterjedése számos kihívás elé állítja az iskolákat, a pedagógusokat és a szülőket egyaránt. Egyfelől a mesterséges intelligencia révén a diákok azonnal hasznos információkhoz juthatnak. Másfelől azonban a mesterséges intelligencia tágra nyitja a kaput a vizsgacsalás és a téves információk terjedése előtt, valamint ronthatja a tanulók íráskészégét.

 

A Summit negyedik panelbeszélgetésének résztvevői – Koren Balázs matematikatanár, Eduardo Raffiotta olasz jogászprofesszor, valamint Joe Nutt és Martin Robinson brit oktatási tanácsadók – beszéltek a kérdés etikai vetületeiről és hangsúlyozták a személyes tanár-diák kapcsolat jelentőségét a mesterséges intelligencia iskolai térnyerése kapcsán. A panelbeszélgetést Sullivan Ferenc, az Ifjúságkutató Intézet kutatója moderálta.

A résztvevők egyetértettek abban, hogy a mesterséges intelligencia körüli hírverés jórészt az AI-cégek professzionális marketingstratégiájának eredménye, amely többek között azt kommunikálja, hogy az AI-modellek bizonyos munkaköröket már jobban el tudnak látni, mint az emberek, emellett objektívek és elfogulatlanok – holott erről koránt sincs szó. A mesterséges intelligencia semmiképpen sem léphet a személyes interakciók és az emberi szaktudás helyére, azonban ezek mellett elláthat egyfajta kisegítő funkciót. Éppen ezért a jövőben nagyobb hangsúly fog helyeződni a személyes kapcsolatokra és az egyéni nézőpontokra, hiszen ezeket a mesterséges intelligencia nem fogja tudni kiváltani.

Szóba került az is, hogy az egyre összetettebb nyelvi modellek kiválthatják-e legalább részben a nyelvtanulást. A beszélgetés résztvevői válaszaikban a nyelvek kulturális beágyazottságát és a különféle jelentésárnyalatok színességét hangsúlyozva megállapították, hogy a gépi intelligencia ezeket nem tudja reprodukálni, emellett szóba került a nyelvismeret jelentősége az interkulturális kommunikációban is.

 

A Summit ötödik paneljének témája a család és az oktatás viszonya volt. A beszélgetés résztvevői voltak: Angela Gandra, a brazil Nőügyi, Családügyi és Emberi Jogi Minisztérium korábbi államtitkára; az Ives Gandra Jogi, Filozófiai és Gazdasági Intézet elnöke; Carlos Hoevel, a Center of Studies in Economy and Culture igazgatója; Mihalec Gábor, párterapeuta; nemzetközi előadó; tréner; Anthony O’Hear, a University of Buckingham professzora. A beszélgetést Pöltl Ákos, az Ifjúságkutató Intézet kutató-szakértője, a Pannon Egyetem Védelmi Oktatási és Kutatási Centrumának vezetője moderálta.

 Legyen az állami vagy magánoktatás, a szülők kulcsfontosságú szerepet játszanak gyermekük oktatásának felügyelőjeként, irányítójaként és támogatójaként. Az elmúlt években azonban számos nyugati országban egyre nőtt a szakadék a szülők és tanárok elvárásai között. A panelbeszélgetésen résztvevő szakértők megvitatták, hogyan lehetnek a családok aktívan részesei gyermekeik tanulási útjának, és miként védhetik meg a szülők gyermekeiket az oktatási rendszerekben megbúvó káros hatásoktól.

Szóba került az otthon tanulás szabályozása, továbbá a személyes képernyők romboló hatása a családi életben és figyelem elvonó képessége az iskolai környezetben.