A baráti társaságok hiánya mellett a 15–29 évesek továbbra is a bizonytalanságot, céltalanságot, valamint az anyagi gondokat tekintik nemzedékük legégetőbb problémájának. Habár leginkább a kiszámíthatatlan jövő foglalkoztatja őket, mégsem tartanak a munkanélküliségtől. Míg az utóbbit 2008-ban négyből egy fiatal a legégetőbb nemzedéki problémának tartott, addig ma már az ifjúságnak csupán 3 százaléka véli a munkaerőpiaci elhelyezkedést a legnagyobb gondjának – derült ki az Ifjúságkutató Intézet legfrissebb kutatásából.
A 15–29 évesek 28 százaléka nevezte meg a fiatalok legégetőbb problémájának a bizonytalanságot, míg az anyagi nehézségeket 25 százalék, amelyek valamivel magasabb arányok a nagymintás ifjúságkutatás 2020-as adataihoz képest. Ezek hangsúlyossá válását elsősorban a szomszédunkban zajló háború és az ahhoz kapcsolódó gazdasági nehézségek magyarázhatják, amelyeknek hatását már a tavalyi évben érzékelhettük. Ebből következik az is, hogy a céltalanság – csakúgy, mint két évvel korábban – harmadik helyen végzett a sorban: a fiatalok 11 százaléka tartja nemzedékük legnagyobb gondjának. Korábbi adatfelvételek is hasonló mértékben (12 százalék) mutatták a céltalanság jelenlétét, ami arra utal, hogy a kapunyitás frusztrációja is tartósan jelen van a 15–29 évesek életében.
2020-ban, a koronavírus-járvány második hulláma alatt felvett kérdőívekből a kortárscsoportok válsága erőteljesen mutatkozott meg: a fiatalok a negyedik legjelentősebb nemzedéki problémaként ugyanis a baráti társaságok, közösségek hiányát nevezték meg. A 15–29 évesek szabadidejének jelentős hányada mediatizált; az online oktatás, illetve a távmunka miatt pedig a képernyőkhöz kötött tevékenységek is tovább szaporodtak a koronavírus-járvány alatt. Mindeközben a szabadidős tevékenységszerkezetben előtérbe kerültek a személyes kapcsolódások, amiből azt a következtetést lehet levonni, hogy a személyesen megélt közösségiség felértékelődött a fiatalok számára. A jelen felmérés azt mutatja, hogy a pandémiát követően még nem álltak helyre a korábbi viszonyok, azaz a fiatalok tartósnak érzékelik a közösségek hiányát.
A sorban következő problémákat a megkérdezett fiatalok kevesebb, mint 5 százaléka említette, kivétel a drogok, kábítószer, alkohol elterjedése, amely ugyan elérte az 5 százalékot, két évvel korábban viszont valamivel gyakrabban említettek (7 százalék). Hasonló mértékű csökkenést regisztrálhattunk a bűnözés esetében (3 vs. 5 százalék).
Az említett problémákat jellegükből adódóan többféleképpen is csoportosíthatjuk. Összességében az egzisztenciális kihívásokat (anyagi és elhelyezkedési nehézségek, lakásproblémák) a fiatalok harmada (32 százalék) említett. Közösséggel kapcsolatos nemzedéki problémákat (kortáscsoportokat, családi kapcsolatokat érintő nehézségek) a megkérdezettek 12 százaléka nevezett meg. A fiatalok hasonló arányban (11 százalék) nyilatkoztak a kerülőutakról/menekülésről, amely a drogok, kábítószer, alkohol elterjedése mellett a bűnözést és a külföldre vándorlást is tartalmazza (3 és 2 százalék). A legjelentősebb problémacsoportpedig a frusztrációt testesíti meg, beleérte a bizonytalanságot, céltalanságot, a szülőktől való függést vagy az iskolai, előmeneteli nehézségeket, illetve a strukturális válságok (pl. migráció, bevándorlás, klímaváltozás) okozta frusztrációt.
A Mathias Corvinus Collegium (MCC) égisze alatt működő Ifjúságkutató Intézet kérdőíves kutatása a magyarországi 15–29 évesek körében, 1000 fős reprezentatív minta alapján valósult meg.
Az ifjúság problématérképével foglalkozó friss tanulmánykötet elérhető az Ifjúságkutató Intézet kiadványai között: https://ifjusagkutatointezet.hu/kiadvany/kivanj-tizet
Budapest, 2023. február 13.
