Csak úgy érdemes tudományt művelni, ha képesek vagyunk saját, szűken vett szakterületi burkainkból kitekinteni, a tudományos eredményeket a széles közönség számára is lefordítani. A digitális kultúra korában már nemcsak az válik jó tudománykommunikátorrá, aki klasszikus értelemben jó rétor, ügyesen vált a stílusregiszterek között, élvezetesen ad elő, hanem aki szélesebb körben, akár multimodális eszközökkel, egy TikTok-csatornát üzemeltetve, vlogolva, vagy saját videókat készítve is jelen tud lenni a digitális térben.
Mindeközben az olvasáskultúra is radikálisan változik, azonban abban biztosak lehetünk, hogy a nyomtatott könyveknek sohasem fog leáldozni. A hagyományos, fizikai formátumban létező kiadványoknak, újságoknak olyan érzékszervi hatásuk van, amiket a digitális szövegek soha nem tudnak reprodukálni.
A Téka legújabb adásában Kiss-Kozma Georgina, az Ifjúságkutató Intézet kutatásvezetője Constantinovits Milánnal, az MCC szakmai főigazgató-helyettesével, nyelvész-publicistával beszélgetett a tudománykommunikáció megváltozott szerepéről és hatóköréről, a tudományos eredmények társadalmi hasznosulásáról, a szakértők hitelességének kérdéséről, az olvasási szokások megváltozásáról, valamint a könyvek és a versek szerepének jövőjéről.
