Székely Levente

 

A Bibliában gyakran találkozunk vándorlástörté nettel. Tulajdonképpen az Ószövetségnek egy jó része arról szól, és az Újszövetség is egy vándorlással kez dődik. Ezek a vándorlások a legtöbbször Isten irány mutatása alapján induló vállalkozások. Napjainkban is jelentős a térbeli mobilitás, amely jellemzően a fiatalabbakat érinti. Az elvándorlás egyéni döntés, máskor kényszer következménye, de a kérdést megközelíthetjük a csalogató vagy a taszító ösztönzők irányából is. A tömeges migráció a fókusza a híreknek, de gyakran találkozunk olyan hírekkel is, hogy a magyar fiatalok elvándorolnak. Aztán látunk olyan híreket is, amelyek azt bizonyítják, hogy nem mennek. Ahogy az elhangzott előadásban, ebben az írásban is szeretnék a számok alapján egy helyzetképet mutatni arról, hogy milyenek a magyarországi fiatalok migrációs tervei.

A számok két olyan kutatásból származnak, amely a magyarországi 15–29 évesekről – a szociológiai érte lemben vett ifjúságról – rajzol egy átfogó képet. Ezek közül az egyik az ezredfordulón indult nagymintás ifjúságkutatás, amelynek keretében a legutóbbi két adatfelvétel alkalmával (2016-ban és 2020-ban) 12 ezer 15–29 évessel vettünk fel személyes kérdőívet, a magyarországi 8000 fős minta mellett 4000 külhoni magyar fiatallal is készült interjú, így nyújtva átfogó képet a Kárpát-medencei magyar ifjúságról. A másik kutatás az Ifjúságkutató Intézet keretében készült 1000 fő megkérdezésével, amit ennek az évnek az elején fejeztünk be. Mindkét kutatás reprezentatív mintaválasztással készült és számos kérdéskörre irá nyult, amely a fiatalok élethelyzetére és életmódjára vonatkozik, így természetesen a külföldi terveikkel kapcsolatban is kérdeztük őket (Székely, 2021; 2022; Kiss-Kozma–Székely, 2023). Amikor a menni vagy maradni dilemmája kerül elő, és ránézünk arra, hogy mit mondanak a fiatalok, azaz mi az, ami kifelé húzza őket, vagy kifelé tolja őket, akkor elsősorban azt látjuk, hogy az anyagi erőforrás-bővítésre vonatkozó törekvés dominál.

Tehát szeretnének jobban élni, és a külföldi anyagi lehető ségekkel kapcsolatosan azt érzik, hogy jobbak, mint a hazaiak. A másik domináns ösztönző a tudásbeli erőforrás-bővítés, szeretnének tapasztalatot szerez ni, szeretnének nyelvet tanulni, szeretnének a szak májukban elmélyedni. Természetesen lehetségesek olyan ösztönzők is, amelyek kifelé tolnak, az otthoni helyzettel nem elégedettek, akár a családban, akár a munkában, egyebekben. A külföldre irányuló terveket mérséklik azok a visszahúzó vagy otthon tartó tényezők, leginkább a család, a barátok, illetve egyre inkább az, hogy itthon is tudnak boldogulni a fiatalok. Ezeket a különböző szempontokat sorba is lehet rendezni aszerint, hogy az itthon maradásra inkább pozitív, avagy inkább negatív hatással járnak. Így az anyagi helyzet esetében azt látjuk, hogy egyértelmű en ösztönzőleg hat a migrációra, aztán a tapasztalat gyűjtés esetén ugyanezt tapasztaljuk. A személyes, családi-baráti kapcsolatok inkább negatívan hatnak a mobilitásra, míg a félelmek azok, amelyek egyértel műen a külföldi tervek ellen hangolják a fiatalokat. A következőkben ezen szempontok fókuszából vizsgálom a magyarországi 15–29 évesek helyzetét.

Családi, baráti kapcsolatok

A nagymintás ifjúságkutatásból látható, hogy egyre jellemzőbb az a fiatalokra, hogy egyedülállóak, egye dül élnek. Az elmúlt 20 évben visszaszorult a párkapcsolatban és a házasságban élők aránya, bár azt el kell mondani, hogy a legutóbbi 2020-as adat éppen azt mutatja, hogy nagyjából 10 százalék körül konzerváló dott a házas fiatalok aránya. Összességében a fiatalok párkapcsolatait vizsgálva azt látjuk, hogy a 15–29 éves fiatalok 11 százaléka él házasságban, további 15 százaléka élettársi kapcsolatban. Az egyedülállók aránya az ezredforduló óta lassú léptékben, de folyamatosan növekedett, a két évtizedes trend 4 százalékpontos emelkedést mutat. A hajadonok/nőtlenek többsége (65 százalék), tehát az összes magyarországi 15–29 éves fiatal közel fele (48 százalék) egyedülálló, vagyis nincs párkapcsolatban, ami sokkal kevésbé választás kérdése, mint adottság. A jelenleg nem házasok (a 15–29 éves fiatalok 89 százaléka) közel háromnegyede (71 százalék) szeretne házasságban élni. Habár a 15–29 éves fiatalok 86 százalékának nincs még gyermeke, azonban közel ugyanekkora arányban (83 százalék) fontosnak érzik, hogy gyermekeik legyenek.

A hagyományos családmodell népszerűségét mutatja, hogy a magyarországi fiatalok többsége egyetért azzal, hogy a gyermeknek szüksége van egy apára és egy anyára (72 százalék). Az Ifjúságkutató Intézet friss kutatásában, amit idén januárban fejeztünk be, a társas támaszt jártuk körül. A kutatásból megállapítható, hogy a 15–29 éves fiatalok ötöde gyakran érzi magát magányosnak. A többség számára rendelkezésre állnak olyan társas kapcsolatok, amelyek segíthetnek a problémák megbe szélésében, a fiatalok többsége része egy baráti társa ságnak. Ezt abból is látjuk, hogy a fiatalok jellemzően be tudnak számolni két-három olyan emberről, akit meg tudnak ölelni, vagy akik őket megölelik. Az ifjúság társas kapcsolatainak az erősségét mutatja, hogy a fiatalok zömmel tudnak számítani egyaránt a családjukra és a barátaikra, hogyha szükségük van rá.

Munka és tanulás

A magyarországi fiatalok kifejezetten aktívak a munkapiacon, az elmúlt évtizedben jelentősen bővült a munkapiacon aktív 15–29 évesek aránya, a 2012-es 39 százalékról 2020-ra – a koronavírus-járvány mellett is – 55 százalékra bővült a kereső tevékenységet folytató fiatalok aránya. Az aktív fiatalok ugyancsak több mint fele (56 százalék) biztosnak érzi a munkáját. Az elhelyezkedési esélyeket összességében kedvezőnek ítélik. A munkanélküliség és elhelyezkedési nehéz ségek nemzedéki problémaként való érzékelése az elmúlt évtized alatt ötödére mérséklődött. A munkára vonatkozóan alapvetően optimista hangulat jellemzi a f iatalokat, 64 százalékuk úgy gondolja, hogy valószínű lesz majd olyan munkája, amely megközelíti azt, amire vágyik, további 3 százalék már most is ideálisnak érzi a helyzetét.

A tanulás tekintetében visszarendeződést érzékel hetünk, a fiatalok a legfrissebb adatok szerint inkább dolgoznak, mint az oktatási rendszerben vannak. A trendeket figyelve az is látszik, hogy történt egy változás, tehát az oktatási rendszerben a tanulást fő te vékenységként űző 15–29 évesek aránya valamelyest csökkent az utóbbi évtizedben. Az ifjúság körében az elmúlt évtizedben csökken azoknak az aránya, akik szándékoznak még valamit tanulni. A tudás azonban növekszik, például hogyha a nyelvtudást nézzük, akkor azt látjuk, hogy egy-két évtized alatt megduplázódott a nyelveket beszélő fiataloknak az aránya, legalábbis a maguk szerint nyelve ket beszélő fiataloknak az aránya. A legutóbbi kutatás eredményei szerint a fiatalok közel 80 százaléka beszél legalább egy idegen nyelvet, amiből minden második nyelvvizsgával is tudja ezt igazolni.

Anyagi helyzet

A szubjektív osztálybesorolásra is komoly hatást gya korolt a gazdasági világválság, az azóta eltelt évti zedben végbement a válság előtti érzet korrekciója. A középső társadalmi csoportba sorolta magát a fiatalok több mint fele (56 százaléka) a 2008-as hullámban is, és a többi csoport esetében is hasonló arányokat láthattunk, mint 2004-ben (alsó és alsóközép társadalmi csoport: 38–40 százalék, felső és felsőközép társadalmi csoport: 4–5 százalék). 2012-ben az alsó és alsóközép társadalmi csoport 10 százalékpontos növekményét regisztrálhattuk (50 százalék) a középső társadalmi csoport visszaszorulásával. 2016-ban a középső és az alatti társadalmi csoportok aránya részben, 2020-ban teljes mértékben visszakorrigált a 2012 előtti szintre.

Más tekintetben az elmúlt évtizedben az elégedettség növekedését regisztrálhattuk. Látványos pozitív irányú folyamatot figyelhetünk meg a szubjektív anyagi helyzet megítélésében. 2020-ban a beosztással jól kijövők aránya a legmagasabb (57 százalék), amely je lentős növekményt könyvelhet el 2012-höz (32 száza lék) és 2016-hoz (43 százalék) képest is, a nélkülözések között élők aránya visszaszorult 1 százalékra (a 2012 ben mért 4 százalékról), a hónapról hónapra anyagi gondokkal küzdők aránya a 2012-es 15 százalékról 4 százalékra esett 2020-ra. Mindent egybevetve és részterületenként (munka vállalási, tanulási lehetőségeikkel, anyagi helyzetük kel stb.) is elégedettebbek a 15–29 évesek, mint voltak egy évtizeddel ezelőtt.

Két olyan terület van, ahol az elégedettségük negatív irányba változott: a baráti és partnerkapcsolataikkal kevésbé elégedettek, mint négy évvel ezelőtt, sőt az elégedettségük ezek tekintetében az egy évtizeddel korábban megfigyelt szint alá ment. Az Ifjúságkutató Intézet friss kutatása az anyagi elégedettség csökkenését regisztrálta. Az utóbbi egy-két évben tapasztaltunk egy jelentős inflációs környezetet, egy jelentős gazdasági helyzetváltozást, ami alapvetően egy negatív irányú változás volt, és ez meg is jelenik a kutatási adatokban. A kutatásainkban az is látszik, hogy a fiatalok jó része valamilyen módon próbál tenni annak ellenében, hogy a költségei elszaladjanak, próbál spórolni, próbálja az energiafelhasználását, az energiaköltségeit leszorítani. Az elégedettség terén tapasztalható visszalépés nem csak az anyagi körülményekre terjed ki. A 2023-as adatok a korábbi, alapvető en pozitív irányú trendek a nem anyagiakra vonatkozó dimenziókban is (baráti kapcsolatok, tanulási tervek stb.) megtörtek.

Jövőkép

Annak ellenére, hogy a friss adataink szerint az elégedettség növekedése megtört, a 15–29 éves fiatalokat általában az optimizmus jellemzi. A jövővel kapcsolatban a bizakodók 45 százaléka áll szemben a pesszimisták 13 százalékával. Az elmúlt évtizedben jelen tősen megváltozott a nemzedéki problématérkép, a konkrétabb problémák – az anyagi nehézségeken kívül – háttérbe szorultak a nehezebben meghatározható, illékonyabb problémák rovására. A 2008-as adatok alapján a nemzedék legégetőbb problémája a munkanélküliség, az elhelyezkedési nehézségek voltak, amit 2012-ben már csak a harmadik helyre soroltak, 2016-tól kikerült a legégetőbb öt probléma közül. A helyét a bizonytalanság, a kiszámíthatatlan jövő vette át, amely 2008-ban csupán a harmadik volt a sorban. Hasonlóképpen növekedett a céltalanság szerepe a nemzedéki problémák között, amely az elmúlt évtizedben két helyet lépett előre, és súlyát szinte megduplázta. Közel kétszer annyian (7 vs. 12 százalék) említik legégetőbb problémaként, a bizonytalanságot hasonlóképpen (10 vs. 23 százalék).

2020-ban a baráti társaságok, közösségek hiánya jelent meg a problématérkép legfontosabb tényezői között, sorrendben a negyedik helyen (8 százalékos említéssel), amire korábban nem volt példa. A lehet séges okok között a koronavírus-járványt sejthetjük. A karantén a találkozási lehetőségek beszűkülését okozta, amely általánosan felértékelte a közösségeket. Az Ifjúságkutató Intézet a korábbi kutatások tapasztalatait felhasználva vizsgálta friss kutatásában az ifjúság legégetőbb problémáit, amelyek továbbra is a bizonytalanság, a kiszámíthatatlan jövő. Összesen a 15–29 évesek 28 százaléka nevezte meg a fiatalok legégetőbb problémájának a bizonytalanságot, míg az anyagi nehézségeket 25 százalék.

A harmadik legégetőbb problémaként a céltalanságot nevezték meg a magyarországi 15–29 évesek (11%). A 2023-as eredmények a 30 év alattiak korosztályában is azt mutatják, hogy a pandémiát követően nem álltak helyre a korábbi viszonyok, azaz a fiatalok tartósnak érzékelik a közösségek hiányát. A friss problémasorrend következő tételei a drogok, kábítószer, alkohol elterjedésén kívül nem érik el az 5 százalékos említést, így a munkanélküliséget a megkérdezettek mindössze 3 százaléka említette. A munkanélküliség térvesztése erősíti a bennünk élő képet az ifjúság társadalmi folyamatokra való gyors reagálásával kapcsolatban. Az elmúlt évtizedben a foglalkoztatott ság és a fiatalok munkapiaci aktivitása is folyamatosan növekedett, így nem lehet meglepő, hogy a megkérdezettek úgy érzik, egyre kevésbé jelent a magyarországi fiatalok számára nehézséget munkát találni.

A jövőképhez hozzátartozik a migrációs potenciál is, amellyel kapcsolatban elmondható, hogy csökkentek a külföldi mobilitási tervek, amely egy Covid ideje alatt felvett kérdőív esetében a pillanatnyi helyzetre is utal hat, nem csupán trendhatás érvényesül. A migrációs statisztikák is azt mutatják, hogy 2015-ben megfordult a migráció iránya, és már nagyobb számban jönnek haza, mint amennyien elhagyják az országot. Az ifjúság körében készült kutatások alapján – mint fentebb láthattuk – megállapítható, hogy az ifjúság jövőhöz kapcsolódó frusztrációja a legjelentősebb generációs probléma. Látva az alapvetően optimista jövőképet és az említett frusztrációt, felvetődik a kér dés, hogy az általánoson túli konkrétabb területeken milyen jövővel számolnak a magyarországi fiatalok. Olyan kérdéseket fogalmaztunk meg, amelyek alapján megrajzolhatók a személyes jövőpercepciók. A 15–29 évesek nagyjából kétharmada–háromnegyede tartja valószínűnek, hogy 2050-ben saját házban/lakásban (72%), házasként (74%), Magyarországon fog élni (68%).

A válaszadók ugyancsak háromnegyede (76%) tervez 2050-ig (újabb) gyermeket vállalni, és bő kétharmados arányban feltételezik azt, hogy anyagiak tekintetében jobb helyzetben lesznek, mint most vannak. A jelenleginél jobb anyagiakat jellemzően azok várnak, akik pillanatnyilag is kedvező anyagi helyzettel jellemezhetők. Nem csupán kisebb arányban várnak jobb anyagi körülményeket 2050-re azok, akik a jelenlegi szubjektív anyagi helyzetükről úgy vallanak, hogy a jövedelmükből éppen kijönnek vagy anyagi gondokkal küzdenek, hanem a jelenlegi anyagi helyzet a bizony talanságot is befolyásolja, minél rosszabbak valakinek a jelenlegi anyagi körülményei, annál kevésbé tudja megbecsülni, hogy 2050-ben mire számíthat. A 15–29 évesek közel kétharmada (63%) meglehetősen biztos abban, hogy a jelenlegi tanulmányainak vagy foglalkozásának megfelelő munkát fog végezni 2050-ben is, de azzal kapcsolatban szinte kiegyenlített a válaszadók véleménye, hogy a kollégákkal többnyire magyarul vagy nem magyarul fognak értekezni (48-44%). Nyugdíjra a megkérdezettek kevesebb harmada (30%) számít 2050-ben.

Politika

Sokszor felmerül a politika szerepe, amikor vándor lásról van szó, és sokszor előkerül, hogy a fiatalok elmennek, mert nem elégedettek az itthoni politikai helyzettel. Valójában azonban a fiatalok többségét nem is igazán érdekli a politika. Annak ellenére, hogy a 2020-as eredményeket szemlélve a nagymintás ifjúságkutatás elmúlt két évtizede alatt a legmagasabb politikai érdeklődést figyelhetjük meg, összességében továbbra is alacsony politikai érdeklődés jellemzi őket. Az ötfokozatú skálán mért 2,4-es átlag alacsonynak tűnik, azonban a korábbi vizsgálatok ennél is alacsonyabb (1,9 – 2,2 közötti) értékeket mutattak. A közéleti kérdések felé fordulásnak lehet oka a koronavírus-járvány, amely a passzivitást részben oldhatta azzal, hogy az elzárkózó attitűddel jellemezhetőek közvetlenül is megtapasztalhatták a kormányzati döntések azonnali következményeit (ka ranténszabályok, kijárási korlátozás bevezetése stb.). A járványhelyzet hatására fokozódó közéleti aktivitást maguk a fiatalok is visszaigazolják, ugyanakkor egyáltalán nem mondható általános jelenségnek, hogy több időt fordítana a család a társadalmi problémák megvitatására, mindösszesen 7 százalék jelezte, hogy érzékel ezen a téren változást, és többségük (59 százalék) számolt be pozitív változásról.

Más kérdések alapján is a közéleti érdeklődés csekély mértékű fokozódása érzékelhető. Közéleti kérdésekről, társadalmi problémákról valamivel többen beszélgettek 2020-ban, mint 2016-ban úgy a családi körben, mint a barátokkal folytatott eszmecserékben. A változás hasonló mértékű volt (3-4 százalék) mindkét közegben. Fontos azt is kiemelni, hogy a politikai helyzettel való elégedetlenség fontos migrációs ösztönző lehet, de nemcsak az érdektelenség, hanem a megosztottság is jellemző az ifjúságra, így a magyarországi demokrácia megítélése sem egységes. Nagyjából ugyanakkora arányban elégedetlenek (46%), mint amekkora arányban elégedettek (48%) a magyarországi demokrácia működésével a fiatalok. A migráció politikai motivációja a többi tényezőhöz képest csekély mértékű, minden tizedik 15-29 éves említi okként, ha (mégis) elhagyná az országot.

Összegzés

Összefoglalva a friss kutatások tapasztalatait a 15–29 éves magyarországi fiatalokra vonatkozóan négy fő megállapítás tehető: A kutatási adatok alapján a magyarországi fiatalok alapvetően idehaza képzelik el a jövőjüket. Erősebbek azok a hatások, amelyek a külföldi lehetőségekkel csábítanak, semmint azok a hatások, amelyek lökik a fiatalokat, hogy menjenek, mert az itthoni állapotok kedvezőtlenek. A gazdasági krízis hatásai érzékelhetők a szubjektív anyagi helyzet értékelésében, és az elégedettségük is minden dimenzióban csökkent a legfrissebb adatok szerint. Az elvándorlás politikai keretezése az empirikus adatokkal nem támasztható alá, tehát döntően nem azért menne egy fiatal külföldre – ha menne egyáltalán –, mert az itthoni politikai helyzettel elégedetlen, hanem az anyagi vagy a szellemi erőforrásait kívánja bővíteni.

 

Felhasznált irodalom

◆ Kiss-Kozma G. – Székely L.: Ifjúság+ Öt kérdésben a magyarországi 15–39 évesekről (Mathias Corvi nus Collegium – Ifjúságkutató Intézet, 2023).

◆ Székely L.: „A járvány nemzedéke – magyar ifjú ság a koronavírus-járvány idején” in uő szerk.: Magyar fiatalok a koronavírus-járvány idején. Tanulmánykötet a Magyar Ifjúság Kutatás 2020 eredményeiről (Budapest: Enigma 2001 K., 2021), 9–31. o.

◆ Székely L.: „A magyarországi fiatalok első legége tőbb problémája: bizonytalanság, kiszámíthatat lan jövő” in Pillók P. – Székely L. szerk.: Kívánj tízet! A magyarországi fiatalok nemzedéki önre f lexiója és jövőképe (Budapest: Nemzeti Ifjúsági Tanács Szövetség, 2022).