Kiss-Kozma Georgina
A mögöttünk álló évtizedekben Európának számos kihívással kellett szembenéznie, köztük hosszú távon az egyik legfontosabb a demográfiai válság. Bár abban nincs egyetértés sem a politika, sem a szakértők között, hogy valóban válságról van-e szó, avagy sem.
Ha viszont vetünk egy pillantást Európa demográfiai átalakulására, akkor láthatjuk, hogy a termékenység jellemzően elmarad attól a kritikus szinttől, amely a népesség reprodukciójához szükséges. 2022-ben például az átlagos teljes termékenységi arányszám 1,46 volt. Ha viszont valaki azt gondolja, hogy ez csupán az elöregedő Öreg Kontinens problémája, téved. Az ENSZ legutóbbi jelentése szerint ugyanis globális szinten a nők ma átlagosan egy gyermekkel kevesebbet szülnek, mint 1990 körül, ami azt jelenti, hogy a teljes termékenységi arányszám egy nőre becsült értéke 2,25 körüli szinten van. Továbbá a teljes termékenységi arányszám a világ országainak már több mint a felében a reprodukciós szint alatt van.
Európában jelentős regionális különbségeket látunk mind a termékenységet mutató adatokban, mind pedig az európai kormányok megoldási kísérleteiben. Az alkalmazott politikák mögötti filozófiának két markáns irányát láthatjuk, amelyek azon alapulnak, hogy vajon mennyiben tekinthető a család- és népességpolitika fontosnak a demográfiai tél elkerüléséért folytatott küzdelemben. Látni kell azonban, hogy a demográfiai válság dilemmája inkább trilemma, amelyre Paul Morland brit demográfus is felhívja a figyelmet. A demográfiai trilemma, vagyis a lehetetlen szentháromság egy olyan törvényszerűséget ír le, amely szerint egy országban nem létezhet egyszerre alacsony termékenységi szint, kulturális-, vagy etnikai homogenitás és gazdasági fellendülés. Ha például egy nemzet (például Japán) alacsony teljes termékenységi arányszámmal rendelkezik, s elutasítja a tömeges bevándorlást, akkor egyre rosszabb időskori eltartottsági rátával és súlyos gazdasági kihívásokkal kell szembenéznie. Ha egy országban tartósan alacsony a nők gyermekvállalási hajlandósága, akkor elsősorban tömeges bevándorlással tudják az időskori eltartottsági rátát alacsonyan tartani, ez azonban csak átmeneti megoldás lehet. Csak magas termékenységi rátával érheti el egy nemzet a dinamikus gazdaságot és kerülheti el a bevándorlástól való függést is. S csak hogy röviden reflektáljunk a közkeletű hiedelmekre is. A szélsőséges antinatalisták azon érve, amely szerint a gyermekvállalás teljes elutasítása megóvja a bolygónkat a súlyos klímakatasztrófától, azt nem veszi figyelembe, hogy a technológia fejlettsége az, amely elsősorban segíthet a katasztrófa elkerülésében.
A technológia fejlődéséhez azonban innovációra van szükség, amelynek a motorját a fiatalok adják. Ha nem születik elég gyermek, nem születnek meg azok a fiatal tehetségek sem, akik közül a környezetkímélő technológiák megalkotói kikerülhetnek. A második, számos nyugat-európai ország által követett út a tömeges bevándorlás politikája. Ez azonban csak rövid távon képes a termékenység növelésére, valamint a munkaerőhiány mérséklésére: egyrészről, ha megnézzük a globális demográfiai trendeket, láthatjuk, hogy a kibocsátó országokban is csökkenőben van, vagy hamarosan csökkenni kezd a teljes termékenységi arányszám, másrészről a befogadó országba érve a bevándorlók gyermekvállalási kedve elmarad az otthonmaradottakétól (még ha így is magasabb a befogadó országokéhoz képest). Vagyis az adott ország gazdasági fellendülése továbbra is erőteljesen ki lesz téve a sok szempontból kiszámíthatatlan bevándorlásnak. A harmadik megoldási javaslat szerint a mesterséges intelligenciára hagyatkozva megoldhatók a demográfiai problémák. Azonban a technológia még nincs azon a fejlettségi szinten, amely alapján teljesen kiváltható lenne a humán erőforrás: még a legfejlettebb országokban sem, miközben azt látjuk, hogy a kevésbé fejlett országokban is már elindult a népességcsökkenés.
A magyar kormány 2010 után a demográfiai problémákra a tömeges bevándorlás helyett egy új családtámogatási rendszer felépítésével reagált, amikor úgy döntött, hogy jövőképének középpontjába a gyermekeket vállaló családokat állítja. Ennek eredményeképpen Magyarországon a családpolitika, a gyermekvállalás és -nevelés ösztönzése különösen nagy hangsúlyt kapott 2010 után, s a magyar kormány egy kifejezetten komplex családpolitikai rendszert dolgozott ki, amely magában foglal számos kézzelfogható intézkedést.
A családpolitika terén a magyar kormány intézkedéseinek rövid távú hatása egyértelműen kedvező volt egészen az elmúlt időszakig: a gyermekvállalási és házasodási kedvben a magyaroknál volt a legnagyobb növekedés az EU-ban (s nőtt a házasságban született gyermekek aránya is), csökkent azon válások száma, ahol gyermek van, a termékenységi mutatók javultak (a termékenységi ráta a mélypontot jelentő 2011-es évben mért 1,23-as értékről 2021-re 1,59-re nőtt, 2023-ban azonban 1,51-re mérséklődött), a teljes termékenységi arányszám értéke 2011-ben a legrosszabb, 2021-ben már a kilencedik legjobb volt az EU-ban, s a szülőképes korú nők számának drasztikusan csökkenése ellenére is sikerült a születésszámot szinten tartani, kis mértékben növelni. Vagyis 2010 óta egyre kevesebb nő jóval több gyermeket vállal. A gyermekvállalási kedv emelkedésével párhuzamosan az abortuszok száma majdnem a felére csökkent ebben az időszakban, 2023-ben összesen 21 136 terhességmegszakítást mért a KSH, míg 2011-ben még 38 443-at, 1990-ben pedig 90 394-et. A családpolitikai fordulat nélkül vélhetőleg a korábbi negatív trend érvényesülne ma is.
Mindazonáltal az elmúlt években a világjárvány, az Ukrajnában zajló háború, az energiaválság és a globális méretű gazdasági nehézségek is megroppantották a családok biztonságérzetét, s mindez a 2023-as adatokra is rányomta a bélyegét, többek között a születések számán, valamint a házasságkötések számán is ezt láthatjuk. De mit mondanak a számok?
A születések számát tekintve egészen a tavalyi évig a 2011-es év jelentette a mélypontot 88 ezer újszülöttel, 2023-ban azonban még ennél is kevesebb, összesen 85,2 ezer gyermek jött a világra. A születésszám visszaesésében számos tényező játszott közre, ilyen például a termékenység mérséklődése, valamint a szülőképes korú, azaz a 15 és 49 év közötti nők létszámának régóta tartó csökkenése is. Létszámuk 2023-ban egy év alatt 19 ezer fővel lett kevesebb. Azonban azt is fontos figyelembe venni az adatok értelmezésekor, hogy habár a 2023. évi születések száma elmaradt a 2011. évitől, a termékenység 22 százalékkal meghaladta a 2011. évi szintet (2011: 1,23; 2023: 1,51). A 2011. évi termékenység fennmaradása esetén 2023-ban 16 ezerrel kevesebb, vagyis csupán 69,2 ezer gyermek született volna. A termékenység mérséklődésében fontos szerepet játszik, hogy a fiatalok egyre későbbi időpontra halasztják a családalapítást, ugyanis míg a rendszerváltás idején még a 25 évesnél fiatalabb nők hozták világra az újszülöttek több mint felét, addig 2023-ban az újszülöttek több mint fele 30 éves és annál idősebb nő gyermeke. A nők átlagos életkora első gyermekük születésekor a korábbi 23 évről 29 fölé emelkedett, vagyis napjainkban a családalapítást és a gyermekvállalást abban az életkorban kezdik a nők, amikor három évtizeddel korábban szinte már befejezték.
S végül pillantsunk még egy kicsit a jövőbe is. Az, hogy a demográfiai kihívásokra az európai nemzeti kormányok miképpen reagálnak, hosszú távon is kihat a társadalmakra. Éppen ezért kiemelten fontos tisztában lenni azzal, hogy a társadalom tagjai miképpen gondolkodnak ezekről a kérdésekről. Az Ifjúságkutató Intézet „Ostromlott értékeink” című kutatásában öt európai ország – Magyarország, Franciaország, Németország, Egyesült Királyság, Olaszország – értékorientációját vizsgálta 2022-ben. A társadalom értékeit tárgyaló blokkban helyet kaptak olyan kérdések is, mint hogy miképpen vélekednek az állampolgárok a társadalom megváltoztatására irányuló törekvésekről, valamint milyen módszerekkel lenne célszerű orvosolni az egyes társadalmi problémákat. Az előbbi kérdés amiatt is izgalmas, hiszen ebben benne rejlenek a tömeges bevándorlás következményei is. Az adatok azt mutatják, hogy az emberek szerint a társadalmat inkább fokozatosan, reformokkal kell fejleszteni, Magyarországon az átlaghoz képest szignifikánsan kevesebben értenek egyet azzal, hogy a társadalmat radikális, forradalmi módon kellene megváltoztatni, továbbá szignifikánsan többen gondolják úgy, hogy meg kell védeni mindennemű felforgató erővel szemben.
A társadalmi kihívásokra adandó válaszok esetében pedig a kutatásban szereplő európai országok a kisebb véleménykülönbségek ellenére is egyetértenek abban, hogy a demográfiai problémákat a bevándorlás (24 százalék) helyett inkább gyermekvállalással (61 százalék) kellene orvosolni.
Magyar Hírlap, 2025. február 12.
