Mitől félünk, ha a farkastól nem?

Székely Levente

1. Bevezetés

Szinte mindenki hallott már az emberi szükségletek piramisáról (Maslow, 1941). A modell az emberi szükségle teket az alapvetô fiziológiai feltételektôl az önmegvaló sításig rendezi, azt sugallva, hogy szükségleteink fontos ság szerint sorba rendezhetôk, és hogy kielégítésük nem független egymástól. A hierarchia alacsonyabb szintjein lévô szükségletek kielégítése – általában – elôfeltétele a hierarchia magasabb szintjein lévô szükségletek kielégítésének. Maslow piramisának második szintjén a biztonság, a fizikai védelem és a kiszámíthatóság szükségletei állnak, amelyek az emberi természet biztonság és kiszámíthatóság iránti igényét szemléltetik. Ha a mai történéseket és diskurzusokat szemléljük, úgy érezhetjük, hogy a 21. század embere a bizonytalanság korszakában él. Nem nehéz törékenynek érezni biztonságunkat – akár életerôs fiatalok esetében sem – az olyan események láttán, mint például a Supernova fesz tivál elleni támadás. Mint ismert, 2023. októberében a fesztiválozókra támadó Hamász fegyveresei több mint 360 fiatalt öltek meg, további 40 embert túszul ejtettek az Izrael-Gáza határkerítés közelében.

És ez csak egy pél daa közelmúltból, amely megrengette a biztonságérze tünket. Ha fogyasztunk híreket, tapasztalhatjuk, hogy keve sebb a megnyugtató, mint a felzaklató tartalom. Mindennek ellenére könnyedén beláthatjuk, hogy világunk, különösen az úgynevezett fejlett világ, történelmi mércével mérve viszonylag kockázatmentes. Ha belegondolunk, hogy a középkorban vagy korábbi korokban mennyire volt biztonságos a világ, és mennyire volt kiszámítható a jövô az emberek számára, akkor be kell látnunk, hogy sokkal jobb helyzetben vagyunk, ha az orvostudomány, az igazságszolgáltatás, a szociális ellátás stb. akkori helyzetét nézzük. Mégis, korunkban érezhetô a jövôvel kapcsolatos frusztráció, sôt, úgy tûnik, mindennapossá vált a szorongás. A WHO is a leggyakoribb mentális zavarok közé sorolja a szorongást, de minek tulajdoníthat juk a mai társadalomban való fokozott jelenlétét?

2. Globális jövô-frusztráció

A Világgazdasági Fórum (WEF)„Globáliskockázatok megítélése 2020” címû jelentése különösen a környezeti kockázatokra hívja fel a figyelmet, és csak a tízes toplista utolsó helyén említi meg a fertôzô betegségeket. Nyilvánvalóan nem meglepô, hogy a 2022-es jelentés kissé másként súlyozza a kockázatokat és már az elsô mondatban a világjárványok okozta globális veszélyeket sorolja fel (Székely, 2023). Az olyan, látszólag váratlan események, mint például a koronavírus-járvány, arra tanítanak bennünket, hogy mennyire bizonytalan az elôrejelzési képességünk. Taleb (2007) fekete hattyúként írja le az ilyen jelenségeket, amelyeknek közös jellemzôje, hogy váratlanok, a következményeik óriásiak, és utólag találunk magyarázatot rájuk, vagy legalábbis azt gondoljuk, hogy elôre láthattuk volna ôket. A fekete hattyú jelenségét szá mos példa illusztrálja, a gazdasági világválságtól kezdve az internet megjelenésén és Harry Potteren át a Szovjetunió összeomlásáig (Székely, 2020).

A világjárványt több tudományág is ilyen „fekete hattyúként” értelmezte, az orvostudománytól a közgazdaságtanon át a logisztikáig. Egyetérthetünk abban, hogy a koronavírusjárvány, vagy nemrégiben az orosz-ukrán háború olyan események, amelyek mélyen megzavarták az ismert világot és ha nem is teljesen váratlanul, de felkészületlenül érte a társadalmat. Hasonló megállapításokat tehetünk a 2001. szeptember 11. után kirobbant biztonsági válságról, a 2008-as pénzügyi válságról vagy a 2015-ös migrációs válságról is. Feloldhatatlan paradoxonnak tûnhet, hogy miközben a tudomány a jövô felé fordult, és a rendelkezésre álló információk mennyisége megnôtt (vö. infor mációs társadalom), nem érezzük, hogy a jövôre vonatkozó elôrejelzéseink érvényesebbé váltak volna. Ráadásul úgy tûnhet, mintha a hirtelen bekövetkezô válságok egyre gyakoribbá válnának, miközben a kiszámítható válságok sokfélék, az egyszerû gazdasági összeomlástól kezdve a technológiából és az éghajlatváltozásból eredô paradigmaváltásokig.

Az Institute for Economics and Peace 2023-as jelen tése azt mutatja, hogy az emberek harmada kevésbé érzi magát biztonságban, mint öt évvel ezelôtt. A Global Peace Index által vizsgált 118 országból 93 országban emelkedett azok aránya, akik frusztrációjuk okát nem tudták megnevezni. Alegfiatalabb korcsoportban az ismeretlen kockázatok aránya jelentôsebb, 2021-ben minden ötödik 15-19 éves ismeretlen fenyegetettséget érzett.

3. A magyar fiatalok problématérképe és félelmei

Anagymintás ifjúságkutatás legutóbbi eredményei egy döntôen optimista, egyben realista ifjúság arcélét rajzolták meg. Az alapvetôen derûs jövôképet a bizonytalanság, kiszámíthatatlanság frusztrációja árnyalja, bár elsôsorban a nemzedékükkel kapcsolatban és nem saját magukra gondolva említették a kiszámíthatatlan jövôvel kapcsolatos problémát (Székely, 2021). A nemzedék legégetôbb problémájának a kiszámíthatatlanság mellett az anyagi nehézségeket és a céltalanságot tartották a fiatalok 2020-ban. A nagymintás ifjúságkutatás legutóbbi adatfelvételére 2020. végén a koronavírus-jár vány második hulláma alatt került sor, amelynek hatása abban is megmutatkozott, hogy a fiatalok által említett problémák sorrendjében az elôkelô negyedik helyen egy korábban kevésbé hangsúlyos elem, a baráti társaságok és közösségek hiánya jelent meg, amelyet a 15-29 évesek közel tizede (8%) tartott nemzedéke legégetôbb problémájának. Az Ifjúságkutató Intézet 2023-ban bemutatott kutatása a 15-39 évesekre vonatkozóan is megállapította, hogy a fiatalok legégetôbb problémája a bizonytalanság (Kiss Kozma–Székely, 2023). A kutatás 15-29 évesekre vonatkozóan is a bizonytalanság és az anyagi problémák említésének növekedését mutatja. A nagymintás ifjúságkutatás 2020-as, a koronavírus járvány második hulláma alatt felvett kérdôíveibôl a kortárscsoportok válsága mutatkozott meg, a negyedik legjelentôsebb nemzedéki problémát a fiatalok a baráti társaságok, közösségek hiányában érzékelték.

Ez utóbbiak hiánya a korábbi években nem szerepelt ilyen elôkelô helyen a problématérképben, megjelenését a kutatók egyértelmûen a járvány következményeként, a felértékelôdô személyes találkozásokhoz kapcsolódóan azonosították. A fiatalok szabadidejének jelentôs hányada mediatizált, a képernyôkhöz kötött tevékenységek a koronavírus-járvány alatt tovább szaporodtak az online oktatás, illetve a távmunka miatt. Mindeközben a szabadidôs tevékenységszerkezetben elôtérbe kerültek a személyes kapcsolódások (Székely–Veszelszki, 2021), amelybôl azt a következtetést vontuk le, hogy a személyesen megélt közösségiség felértékelôdött a fiatalok számára, hiszen ezeket emelik ki, mint leggyakoribb szabadidôs tevékenységeket, illetve a nemzedéki problémák között elôkelô helyen jelenik meg az ifjúsági közösségek hiánya. A 2023-as eredmények a 30 év alattiak korosztályában is azt mutatják, hogy a pandémiát követôen nem álltak helyre a korábbi viszonyok, azaz a fiatalok tartósnak érzékelik a közösségek hiányát.

A problémasorrend következô tételei, kivéve a drogok, kábítószer, alkohol el terjedését nem érik el az 5 százalékos említést, a klíma változással kapcsolatos aggodalom se mutatkozik meg nemzedéki problémaként. Utóbbi különösen érdekes annak fényében, hogy a klímaváltozás a koronavírus-jár ványt megelôzôen a mediatizált világunk központi kérdése volt (Székely, 2020). A klímaváltozáshoz kapcsolódó an a Fridays for Future mozgalom egyedülálló módon el érte, hogy több országban, sok-sok fiatal egységesen, a jövô iránti aggodalomtól vezérelve vonuljon az utcára, másszóval a virtuális közeg fiatal nemzedéke hangját hallatva megjelent a fizikai terekben is. Mindazonáltal az analóg kapcsolódások nem szûntek meg, sôt a szabadidôs tevékenységek között kifejezetten felértékelôdtek azok a korábban magától értetôdô személyes kapcsolatok, amelyeket az utóbbi idôszak korlátozásai átértékeltek (lásd online oktatás).

Az Ifjúságkutató Intézet 2023-as kutatása kitért néhány olyan potenciális veszély értékelésére is, amelyek meg szoktak jelenni a jövô lehetséges disztópiáiban, vagy akár korunkban is aktuálisak. Habár a koronavírus-járványt épphogy magunk mögött tudjuk, egy további világjárványtól való félelem hasonlóképpen riasztó, mint a klímaváltozás. A háború árnyékából szemlélve a következô világháború kockázatát a megkérdezett fiatalok fele (51%) tekinti fenyegetésnek. A jövôvel kapcsolatos legjelentôsebb félelmek egy következô gazdasági válságra, illetve a rossz kormányzásra vonatkoznak, amelytôl a megkérdezettek többsége (56-57%) tart. Ezekhez képest az Európába irányuló migrációtól négytizedük (40%) tart. Mindezektôl elkülönülnek a technológiai fejlôdésbôl eredeztethetô félelmek, mint a mesterséges intelligencia vagy a robotok elterjedése, amelyeket minden harmadik megkérdezett (31-32%) tart aggasztónak. Tanulságos az összevetés a 2020-as kutatás eredményeivel, amelyek minden vizsgált veszély esetében alacsonyabb félelmet regisztráltak.

4. Jövôkép

Az ifjúság körében készült kutatások alapján megállapítható, hogy az ifjúság jövôhöz kapcsolódó frusztrációja a legjelentôsebb generációs probléma, felvetôdik a kérdés, hogy az általánoson túli konkrétabb területeken milyen jövôvel számolnak a magyarországi fiatalok. Az Ifjúságkutató Intézet 2023-as kutatásában olyan kérdéseket fogalmaztunk meg, amelyek alapján megrajzolhatók a személyes jövôpercepciók. A15-29 évesek nagyjából háromnegyede tartja való színûnek, hogy 2050-ben (további) gyermekei lesznek (76%), házasként (74%), saját házban/lakásban (72%) fog élni. A válaszadók bô kétharmada (70%) feltételezi azt, hogy anyagiak tekintetében jobb helyzetben lesz, mint amilyenben most van, illetve, hogy Magyarországon fog élni (68%). A 15-29 évesek közel kétharmada (63%) meglehetôsen biztos abban, hogy a jelenlegi tanulmányainak vagy foglalkozásának megfelelô munkát fog végezni 2050-ben is, a válaszadók többségének véleménye, hogy a kollégákkal többnyire magyarul fog értekezni (48%). Nyugdíjra a megkérdezettek kevesebb, mint harmada (30%) számít 2050-ben. 

5. Összefoglalás

Az utóbbi években sokat beszéltek a klímaváltozás, majd a koronavírus-járvány nemzedékformáló hatásairól az ifjúsági tematikájú tudományos publikációk és szakértôi megszólalások, utalva arra, hogy a szocializációs környezet hatással van arra, milyen generációs karaktert látunk majd hamarosan kibontakozni. A fejlett világban napjainkban az orosz-ukrán háború nemzedékformáló hatását latolgatják éppen, míg egy évtizede a pénzügyi gazdasági világválság, az ezredforduló körül az információs forradalom volt soron. Az efféle rendszerszintû változások erôteljesen befolyásolják a szocializációs környezetet, így az identifikációt is alakíthatják és válhatnak egy nemzedék számára jellegadóvá. Rövid írásunkban áttekintettük, hogy a jövôvel kapcsolatos várakozások miképpen tárgyiasulnak vagy éppen ellenkezôleg nem tárgyiasulnak, azaz a farkas meg sem jelenik a jövôvel kapcsolatos félelmekben. Az ifjúsággal foglalkozó nemzetközi szakirodalom részletesen tárgyalja a bizonytalanság jelentette kihívá sokat, a magyarországi megközelítések közül az új csendes generáció elmélete (Székely, 2014) foglalkozik kiemelten a bizonytalansággal, mint nemzedéki jellemzôvel. Az elméletet megalapozó nagymintás ifjúságkutatás a kezdetek óta vizsgálja a fiatalok saját nemzedékük problémáira irányuló reflexióját. A legfrissebb összefoglaló elemzés alapján a magyarországi fiatalok hét alapvetô jellemzôje közül az egyik az optimista jövôkép a kiszámíthatatlanság frusztrációjával (Székely, 2021).

A kutatás adatai alapján megállapítható, hogy az elmúlt évtizedben jelentôsen megváltoztak a fiatalok által megne vezett (megjelölt) problémák. Az egyértelmûen azonosít ható, konkrét problémák – az anyagi nehézségek kivéte lével – háttérbe szorultak a nehezebben meghatározható, illékonyabb problémák rovására, mint a bizonytalanság és a kiszámíthatatlan jövô. A konkrét félelmeikkel kapcsolatban elmondható, hogy a rossz kormányzás és a gazdasági válság veszélyét érzékelik jelentôsnek, míg az olyan, a technológiai fejlôdésbôl fakadó kockázatok tól, mint a robotizáció vagy a mesterséges intelligencia kevésbé tartanak. Megfigyelhetô, hogy az elmúlt néhány évben a félelmek sorrendje alig változott, azonban a jövôvel kapcsolatos általános frusztráció megnövekedett, és az egyes konkrét esetekben is – minden vizsgált potenciális kockázat esetében – növekvô veszélyérzékelést regisztrálhattunk. Mindezek mellett a közeli és a távoli jövô tekintetében is meglehetôsen optimista jövôképpel írható le mai 15-29 éves magyarországi ifjúság, hiszen a többségük – legalábbis terveiket tekintve – Magyarországon, házasságban, gyermek(ek)kel, saját otthonban, jobb anyagi körülmények között látja magát.

És hogy mi társadalomkutatók hogyan látjuk ôket? Néhány éve még „Gréta-generáció”, vagy – a koronavírus-járványhoz kapcsolódóan – „vírusnemzedék” néven neveztük ôket, utalva az éppen aktuális krízisre. Asoron következô nemzedéki jellegzetességet sem kell sokáig keresnünk; a technológiai fejlôdés és azon be lül a mesterséges intelligencia (MI) fejlesztése óriási jelentôségû változásokat indít el. Az elsô jelentôs lépések pont az ifjúságot leginkább érintô területeken; az oktatásban, a munkapiacon mennek végbe. Írhatjuk az újabb megnevezést a társadalomkutatók listájára: „MI generáció”.

Irodalom

Institute for Economics & Peace (2023), Safety Perceptions Index 2023 Foundation Understanding the impact of risk around the world. https://www.economicsandpeace.org/wp-content/uploads/ 2023/02/SPI-2023-1.pdf

Maslow, A. H. (1943). A theory of human motivation, Psychological Review, 50 (4):370–396. doi:10.1037/h0054346.

Kiss-Kozma, G. – Székely, L. (2023), Ifjúság+ Öt kérdésben a magyarországi 15-39 évesekrôl, Mathias Corvinus Collegium – Ifjúságkutató Intézet. ISBN 978-615-6221-08-7. https://ifjusagkutatointezet.hu/kiadvany/ ifjusag-ot-kerdesben-a-magyarorszagi-15-39-evesekrol

Székely, L. (2021), A járvány nemzedéke – magyar ifjúság a koronavírus-járvány idején (In: Székely, L. /szerk./: Magyar fiatalok a koronavírus-járvány idején. Tanulmánykötet a „Magyar Ifjúság Kutatás 2020” eredményeirôl, Enigma2001, pp.9–31. ISBN: 978-615-81136-3-2).

Székely, L. (2023), Young People in the Age of Uncertainty, In: Pillók, P. – Székely, L. /ed./: Hard Times Create Strong Youth The Impact of the Era of Crisis on Future Generations. National Youth Council of Hungary, Budapest, pp.63–80. ISBN 978-615-01-8864-5.

Székely, L. (2020), Szürke hattyúk, Enigma2001. Székely, L. (2014), Az új csendes generáció, In: Nagy, Á. – Székely, L. /szerk./: Másodkézbôl – Magyar Ifjúság 2012. ISZT Alapítvány-Kutatópont, pp.9–28.

Székely, L. – Veszelszki, Á. (2021), A tartalomfogyasztás fizikai és virtuális terei. In: Székely, L. /szerk./: Magyar fiatalok a koronavírus járvány idején. Tanulmánykötet a „Magyar Ifjúság Kutatás 2020” eredményeirôl, Enigma2001, pp.189–209. ISBN: 978-615-81136-3-2.

Taleb, N. N. (2007), The black swan: the impact of the highly improbable. Random House, NY.

World Economic Forum (2023), The Global Risks Report, 18th Edition, ISBN-13: 978-2-940631-36-0. https://www3.weforum.org/ docs/WEF_Global_Risks_Report_2023.pdf

World Economic Forum (2022), The Global Risks Report, 17th Edition, ISBN: 978-2-940631-09-4. https://www3.weforum.org/docs/ WEF_The_Global_Risks_Report_2022.pdf

World Economic Forum (2020), The Global Risks Report, 15th Edition. https://www3.weforum.org/docs/ WEF_Global_Risk_Report_2020.pdf