ÖSSZEFOGLALÁS

Az új csendes generáció elméleti megközelítésének alapjait Mannheim Károly gondolata, illetve William Strauss és Neil Howe modellje rakta le. A mannheimi gondolat abból indul ki, hogy a ka rakteres generáció létrejöttéhez szükség van olyan eseményre vagy folyamatra, amely azonos (közös) élményként vagy az életet meghatározó körülményként a nemzedéket elkülöníti más nemzedékektől. A különböző generációk karakterét meghatározza az a társadalmi, hangulati környezet, amelyben szocializációjuk végbement. Strauss és Howe úgy látják, hogy a nemze dékek karaktere idomul a társadalom hangulatváltozásaihoz, és egyfajta ciklikusság jellemzi mind a társadalmi változásokat, mind a generációk karakterét. Következtetésük szerint a krízi sek idején születő nemzedékek alapvető jellemzője a csendesség. Jelen munka célja bemutatni az új csendes generáció modelljét, annak elméleti és empirikus alapjait, illetve megvizsgálni az alternatív megközelítések szerepét, kitérve olyan új jelenségekre is, amelyek nemzedékformáló hatással bírhatnak.

Kulcsszavak: generációs megközelítés, új csendes generáció, válságok, passzivitás, bizonyta lanság, konformitás

BEVEZETÉS

Az utóbbi években a koronavírus-járvány nemzedékformáló hatásairól beszél tek az ifjúsági tematikájú tudományos publikációk és szakértői megszólalások (Déri–Szabó, 2021; Böcskei et al., 2023), miközben újabb világméretű katakliz mák lehetőségével nézünk szembe (például: háború, recesszió), amelyek jelentős befolyással lehetnek a fiatalok életére és gondolkodására. A generációs elméletek amellett érvelnek, hogy a nemzedéki jellegzetességek a szocializációs környe zetből következnek, amelyeket erősen befolyásol a társadalom változása, így a felívelő korszakok törekvő és optimista szelleme vagy a hanyatlások és krízisek depressziós környezete. Nem kell túlságosan nagy belátás, hogy az állítást leg alábbis vitára alkalmasnak találjuk, ahogy ahhoz sem, hogy érzékeljük a válságok megszaporodását az utóbbi időszakban. Milyen generáció formálódhat a folyto nos válságok, a permanens krízisek (lásd permakrízis vagy másoknál polikrízis) korszakában? Az ifjúság iránti fokozott érdeklődés és a hozzá kapcsolódó előítéletek ter mészetesen nem újak. A jövőorientáció és a jövő generációk iránti érdeklődés intenzitásnövekedése nagyrészt annak köszönhető, hogy az uralkodó gondolat kizárólag az ember történelemalakító képességében hisz.

Ha csak tőlünk, em berektől függ a bolygónk jövője, kiemelten fontos, hogy milyen a karaktere az új nemzedéknek, amely alakítani fogja a világot. Ahogyan az is kiemelten fon tos, hogy miként fog a korábbi nemzedékek kultúrájához – és tegyük nyugodtan hozzá: az általunk fontosnak és értékesnek tartott dolgokhoz – viszonyulni. Az ifjúsággal kapcsolatban az egyik alapvető kérdés ugyanis az, hogy a fiatalok mi lyen viszonyban vannak az idősebbek által irányított társadalommal, elfogadják-e azokat a társadalmi normákat, amelyeket készen kaptak, vagy lázadnak ellenük? Az utóbbi időszak magyarországi empirikus vizsgálatai inkább konformista, semmint lázadó kontúrokkal rajzolták meg az ifjúságot, a nemzetközi folyama tokat szemlélve azonban a konfliktusok megjelenésének lehetőségét is érdemes vizsgálni. Az utóbbi években ugyanis több olyan nemzetközi társadalmi han gulatváltozást is megfigyelhettünk, amelynek nemzedéki vonatkozása is lehet (metoo; Ok Boomer; Fridays For Future; Black Lives Matter stb.). Jelen munká ban be kívánjuk mutatni, hogy mi érthető meg az ifjúságból és azon belül a ma gyar ifjúságból a társadalomtudomány eszközeinek segítségével, ha arra keressük a választ, milyenek a mai fiatalok, és mit várhatunk a következő nemzedéktől?

ÚJ CSENDES GENERÁCIÓ

A nemzetközi ifjúságszociológiai diskurzusban az elmúlt évtizedekben újult erő vel jelentek meg a generációs elméletek. A generációs megközelítés lendülete a tudományos berkeken kívül, a mindennapok közbeszédében is jelentős sikereket ért el. Népszerűek a különböző generációs tematikával foglalkozó, elsősorban pszichológiai megközelítéssel operáló humánerőforrás-menedzsment és marke ting tárgykörébe sorolható könyvek, cikkek, előadások. A generációk iránti köz napi érdeklődés fő hajtóerejét a paradigmikus változások adják, amelyek hatására a megváltozó világban irányjelzőket keresünk. Mannheim Károly (1969) nyomán a világ változásainak lenyomata a nemzedéki karakterben érzékelhető, hiszen a generációk közötti különbségek a megélt szocializációs tapasztalat különböző ségeiből erednek. Amennyiben a szocializációs hatások megváltoznak, és ezen változások képesek tartósságot is felmutatni, továbbá hatókörük kiterjed a társa dalmi normák elsajátításának legfontosabb életszakaszára – amely a gyermek- és fiatalkor –, meghatározhatják egy-egy generáció karakterét. Mindez azt jelenti, hogy egy-egy generáció karakterének eredőjét a szocializáció változásaiban kell keresnünk. A szocializáció hagyományos közegei (család, iskola) mellé – amelyek szin tén változófélben vannak – felzárkóztak a globális trendekhez igazodó tömegmé dia és a digitális világ közegei, amelyek a kapcsolódás szorosságát és képviselt normáikat tekintve jelentékeny hatásúnak bizonyultak. Az új csendes generáció megközelítése Mannheim gondolata mentén abból indul ki, hogy a karakteres ge neráció létrejöttéhez szükség van olyan eseményre vagy folyamatra, amely azo nos (közös) élményként vagy az életet meghatározó körülményként a nemzedéket elkülöníti más nemzedékektől.

A különböző generációk karakterét meghatároz za az a társadalmi, hangulati környezet, amelyben szocializációjuk végbement. William Strauss és Neil Howe (1991; 1997) modellje szerint a nagyjából húsz éves intervallumok szerint egymást váltó nemzedékekből és az egymást követő archetípusokból következik, hogy a 2000-es évek elejétől születettek karakterük ben hasonlatosak a II. világháború előtt születettek nemzedékére, az ún. csendes generációra, azaz egy új csendes generációként azonosíthatók (Székely, 2014). Ugyanakkor a magyarországi fiatalok életében a szocializmus alatti megké settség, majd a rendszerváltást követő sokk is érzékelhető, amely a nyugati vilá got nem vagy kevéssé érintette. Strauss és Howe modelljéből következhet, hogy a rendszerváltozás krízise egy amolyan új csendes generáció karakterét rajzolta meg Magyarországon. Az elmélet empirikus tesztjét a 2012-es nagymintás ifjú ságkutatás adta. Az eredmények azt mutatták, hogy az egyes szocializációs köze gekben – az elsődleges szocializációs közegben (család és családi értékek), a má sodlagos szocializációs közegben (iskola és munkahely), valamint a harmadlagos szocializációs közegben (szabadidős terek és tevékenységek, ezen belül média-és kultúrafogyasztás, digitális terek és tevékenységek, sport és kockázati maga tartások, civil aktivitás) – egyaránt jellemző a csendesség.

Az empirikus vizsgálat alapján az új csendes generáció karakterének három fő tulajdonsága a konformi tás, a bizonytalanság és a passzivitás voltak (Székely, 2014). A 2016-os és 2020-as nagymintás ifjúságkutatások eredményei alapján felül vizsgálva a modellt vegyes következtetésekre juthattunk. A 2016-os kutatás in kább a csendes attitűd általános jelenlétét mutatta, azaz a fiatalokat nagyobb fokú konformitás, bizonytalanság és passzivitás jellemezte. A 2020-as adatok értékelé se során megállapíthattuk, hogy vannak olyan ismérvek, amelyek szerint még in kább igaz rájuk a csendesség, más esetekben kevésbé. A konformitás tekintetében a status quo megdöntése továbbra sem volt cél 2020-ban, a szülők életeszményét elfogadók aránya némileg csökkent, és növekedett a szülői értékrenddel szemben kritikusak aránya. A közvetlenül megtapasztalható bizonytalanság visszaszorult (például a jövőtervek esetében), azonban az elkötelezettség hiánya, a céltalan ság nemzedéki érzékelése erősödött. A passzivitás fokozódását tapasztalhattuk a testmozgás vagy a kockázati magatartások mérséklődésében, de a civil aktivitás hiánya is látványos negatív rekordot ért el, ugyanakkor a politikai érdeklődés fo kozódott, illetve a szabadidős tevékenységek terén is elmozdulást tapasztalhattunk a személyes találkozások irányába (Székely, 2021). A csendesség hipotézisvizsgá latának eredményeképpen azt semmiképpen sem mondhatjuk, hogy a legfrissebb adatok alapján cáfolható lenne, legfeljebb azt, hogy egyértelműen nem igazolható.

Az új csendes generációval kapcsolatos fő kritika, hogy az elméleti alap ame rikai generációkra vonatkozik, így korántsem biztos, hogy alkalmas a magyar ifjúság leírására. További problémaként említhető, hogy a narratíva nem beszél a csendesség okairól (Nagy–Tibori, 2016). Az új csendes generáció narratívája ugyanakkor nem állít többet annál, mint hogy – elfogadva Mannheim, illetve Strauss és Howe alapgondolatait a szocializáció hatásairól a generációs karakter ben – a rendszerváltás környékén születő és felnövekvő magyarországi nemzedék csendes attitűdöket mutat, ami empirikusan is igazolható. A csendesség lehet séges okait – a krízisek szerepén túl – nem elemzi, elfogadja Strauss és Howe gondolatait azzal kapcsolatban, hogy a társadalom hangulatváltozása rajzolja meg egy-egy generáció karakterét, illetve a válságok idején felnövekő nemzedé kek csendes jegyeket hordoznak magukban. Az elmélet empirikus tesztelésének a számok puszta összevetésén kívül elméleti relevanciája is van, a rendszervál tozást követő évtizedek ugyanis sűrűn tűzdeltek válságokkal. Az 1990-es évek átalakuló gazdasági és társadalmi rendszerének kihívásait a rövid prosperáló idő szak után a gazdasági világválság, majd a koronavírus-járvány krízise, újabban a háború követi. Mindamellett olyan permanens krízisek tarkítják mindennapjain kat, mint a migrációs, a klíma- vagy a technológiai fejlődésből fakadó válságok. Adódik a kérdés, lehetséges-e, hogy ilyen válságos világállapotban ne – valame lyest – csendes karakterjegyeket mutató ifjúsággal találkozhassunk?

 

VÁLSÁGOK ÉS HATÁSAIK A FIATALOKRA

Az ifjúság generációs megközelítésében nem csupán a jól ismert Y, Z és a fentebb részletezett új csendes generáció gondolata jelenik meg. Sőt tulajdon képpen utóbbi inverze gyakoribb narratívája az ifjúságról való hétköznapi gondolkodásnak is. Mondhatni, hogy az ifjúsághoz hozzátartozik a lázadás, a fennálló szabályok megkérdőjelezése és újak kialakítása. Az utóbbi egy-két évtizedben Magyarországon, a fejlett világ más részéhez hasonlóan, az ifjú ság fizikailag is megnyilvánuló lázadásai kérészéletűek voltak. Természetesen számos olyan példát mondhatunk, ahol a fiatalok normákat sértettek, és jel lemzően az idősebbek nézeteivel szemben fogalmaztak meg radikális kritikát. Ezek a jelenségek azonban elszigeteltek, jellemzően kisebb csoportokat moz gattak meg, vagy konkrét probléma körül szerveződtek, és nem álltak össze a status quo tagadásává, pontosabban nem öltöttek fizikai formát (Székely, 2020). A nemzedéki jelleg természetesen nem feltétlenül kell együtt járjon a lá zadással, a koronavírus-járványhoz kapcsolódó generációs jellegzetességek is csak részben épülnek a fiatalok és idősebbek közötti konfliktusokra (Böcskei et al., 2023).

A koronavírus-járvány előtt a klímaváltozással kapcsolatos diskurzusban jelent meg leginkább a nemzedéki lázadás. A klímaváltozással kapcsolatos tömegdemonstrációk a résztvevőik életkorát tekintve kifejezetten fiatalosak voltak. Globális kiterjedésük, mediatizált jelentőségük és a felvonulók fiatal kora miatt a generációs logika iránt elkötelezettekben jogosan merülhetett fel a kérdés, hogy a klímaváltozás körül zajló társadalmi diskurzus képes-e gene rációs élményt nyújtani? Egy korábban elvégzett elemzés (Székely, 2021) során azt vizsgáltuk, hogy a klímaváltozás diskurzusa a koronavírus-járvány alatt is értelmezhető marad-e, van-e értelme beszélni generációformáló élményről. A járvány nemzedéke vs. klímanemzedék kifejezések több kutatónál megje lennek (lásd részletesen: Székely, 2021). A nagymintás ifjúságkutatás 2020-as adatai alapján megállapítható, hogy a jövővel kapcsolatban a klímaváltozás és egy potenciális világjárvány hasonló mértékben frusztrálja a fiatalokat. A ku tatás azonban kifejezetten foglalkozik a koronavírus gondolkodásra gyakorolt hatásával is, sőt, a klímaváltozásra és emellett néhány más folyamat/mozga lom potenciális befolyásoló hatására is rákérdezett a kérdőív. A legjelentősebb – nagyjából hasonló nagyságú – befolyásoló erőt a koronavírus-járványnak és a klímaváltozásnak tulajdonították a fiatalok, de az olyan mozgalmaknak is jelentős befolyásuk van, mint a média fókuszából kikerült metoo mozgalom vagy a magyar vonatkozással nem rendelkező Black Lives Matter, amelyeket a 15–29 éves fiatalok ötöde (21–22%) a gondolkodására jelentős hatást gyakorló ként azonosított. Az Európába irányuló migráció szerepe jelentékeny (33%), de elmarad a klímaváltozástól, valamint a koronavírus-járványtól (45–47%).

A nagymintás ifjúságkutatás eredményeiről beszámoló kötetben a magyaror szági fiatalok hét alapvető jellemzője közül az egyik az optimista jövőkép a ki számíthatatlanság frusztrációjával. A kutatásból megállapítható, hogy inkább az optimizmus jellemzi a 15–29 éves fiatalokat. A jövővel kapcsolatban a bizakodók 45 százaléka áll szemben a pesszimisták 13 százalékával. A döntően optimista jövőképet a kiszámíthatatlanság frusztrációja árnyékolja be, amelynek jelentő ségét az ifjúsági problématérkép változásában érhetjük leginkább tetten. Az el múlt évtizedben jelentősen megváltoztak a fiatalok által megnevezett (megjelölt) problémák. Az egyértelműen azonosítható, konkrét problémák – az anyagi ne hézségeken kívül – háttérbe szorultak a nehezebben meghatározható, illékonyabb problémák rovására, mint a bizonytalanság és a kiszámíthatatlan jövő. A bizonytalanság, kiszámíthatatlanság jelentőségének növekedése jól sza kaszolható (Székely, 2022), míg az ezredfordulón elhanyagolható, az első évti zedben tíz százalék körüli, a második évtizedben már 10 és 20 százalék közötti, a második évtized végére átlépi a 20 százalékot az említések aránya, és ezzel a legégetőbb problémává válik a fiatalok életében. Az ezredfordulón a fiatalok legé getőbb problémájának a kilátástalan jövőt a fiatalok 3 százaléka sorolja, 2004-ben 8 százaléka, 2008-ban 10 százaléka, míg a 2012-es kutatás során már 16 szá zalék, ami 2016-ban tovább erősödött. A legutolsó, 2020-as adatfelvétel már a bizonytalanság, kiszámíthatatlan jövő elsőségét mutatja az ifjúság problématér képén, amely 2023-ban is megőrizte, sőt erősítette vezető szerepét (Kiss-Kozma– Székely, 2023). Az elmúlt évtizedek trendjei tehát a nemzedéki problématérképen a bizony talanság és a kiszámíthatatlanság tartós jelenlétét mutatják. A problématérkép ugyanakkor – ne feledjük – nem önjellemzés, hanem nemzedéki önreflexió, azaz a fiatalok nem feltétlenül saját magukra vonatkoztatva érezhetik azt, hogy bi zonytalanok lennének, vagy a kiszámíthatatlanság frusztrációja szorítaná őket.

ÖSSZEGZÉS

A generációk iránti köznapi érdeklődés annak köszönhető, hogy a jövőorientált és gyorsan változó világunk megértéséhez kapaszkodókat keresünk, hogy megvála szolhassuk a kérdést, milyen világot, milyen embert hoz a jövő. A fiatalok vizs gálata bepillantást engedhet a jövőbe, pontosabban egy lehetséges jövőbe, hiszen az elmúlt időszak arra taníthatott meg minket, hogy gyors és előre nem látható, nagy hatású változások vagy másképpen válságok alakítják az életünket. Ezek a krízisek a társadalom egészére komoly hatást gyakorolnak, de a fiatalok számára hatásuk még jelentősebb, meghatározhatják az adott nemzedék karakterét. Az empirikus kutatások inkább megerősítik, mintsem cáfolnák azokat az elmélete ket, melyek szerint a válságok alatt felnövekedő nemzedékek a csendesség jegyeithordozzák magukon. Az új csendes generáció fogalmával leírt ifjúság a rendszer váltás környékén született, és tagjait a konformitás, a bizonytalanság és a pasz szivitás jellemezte. Az elmúlt egy évtizedben végzett nagymintás ifjúságkutatá sok eredményei az új csendes generáció hipotézisét nem cáfolták egyértelműen.

A fiatalokkal kapcsolatos más munkák jellemzően az aktuális paradigmák (leg inkább válságok) jelentőségét hangsúlyozták, így a klímanemzedék, vírusnem zedék vagy éppen a digitális bennszülöttek fogalmaival írták le több-kevesebb sikerrel az aktuális generációt, ha nem elégedtek meg az ábécé-generációs beso rolással (X, Y, Z és újabban Alfa generáció). Az új csendes generáció legalapvetőbb jellemzői ugyan a konformitás, a bi zonytalanság és a passzivitás, ugyanakkor nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy ezek a tulajdonságok alapvetően a hagyományos fizikai és nem az online terekben írják le a fiatalokat. Ez azért lehet csalóka, mert a mostani nemzedék kontúrját digitálisan szükséges megrajzolnunk. Az utóbbi egy-két évtizedben a digitális világ volt az a terület, amely amolyan ellenkultúraként a fiatalok saját jaként létezett. A digitális kultúra képes volt kielégíteni a fiatalok élménykeresé si igényét. Virtuális tereiben valódi közösségek formálódtak, digitális tartalmai valódi élményt kínáltak, ráadásul mindez többé-kevésbé úgy ment végbe, hogy a felnőttek (szülők, tanárok, munkaadók) elől rejtve maradt.

A kutatási adatokat szemlélve megállapítható, hogy a magyarországi fiatalok az elmúlt két évtized ben egy zömmel offline kapcsolódásokkal, tartalomfogyasztással, szabadidő- eltöltéssel jellemezhető társadalmi csoportból egy szinte kivétel nélküli online csoporttá vált. Az ezredfordulót követő első évtizedet követően a dinamikus nö vekedés lassult, mára közel telítődött a hozzáférés, tízből legalább kilenc fiatalnak van otthonában internet és saját tulajdonában okostelefon. Az internet mint első számú médium meghatározó helyzete vitathatatlan, a közösségi média szerepe a tájékozódásban is megszilárdult, ma már fontosabbnak ítélik a fiatalok a közössé gi média információs funkcióját, mint a rádiót vagy a könyveket, a hagyományos sajtóról nem is beszélve. Innen szemlélve érthető, hogy az ifjúság szerveződése elsősorban a virtuális terekhez, a közösségi médiához kötődik. Ha megvizsgáljuk azokat a társadal mi kérdéseket, amelyek mentén a fiatalok csoportjai szerveződnek, sokféle te matikával találkozhatunk. A legjelentősebb ezek közül a klímaváltozás, amely a koronavírus-járványt megelőzően a mediatizált világunk központi kérdése volt (?), és amelyhez kapcsolódóan a Fridays for Future mozgalom egyedülálló módon elérte, hogy több országban, sok-sok fiatal egységesen, a jövő iránti aggodalom tól vezérelve vonuljon az utcára, más szóval a virtuális közeg fiatal nemzedéke hangját hallatva megjelent a fizikai terekben is. Mindazonáltal az analóg kapcso lódások nem szűntek meg, sőt a szabadidős tevékenységek között kifejezetten fel értékelődtek azok a korábban magától értetődő személyes kapcsolatok, amelyeket az utóbbi időszak korlátozásai átértékeltek (lásd online oktatás).

És ami a jövőt illeti… A következő nemzedéki jellegzetességet sem kell soká ig keresnünk, a technológiai fejlődésből fakadó válságok újabb fejezetét nyitotta meg a mesterséges intelligencia (MI) fejlesztése. Már hatékonyabb, pontosabb, kreatívabb, mint az emberi intelligencia, ami óriási jelentőségű változásokat indít el, az első jelentős lépések pont az ifjúságot leginkább érintő területeken – az oktatásban, a munkapiacon – mennek végbe. Írhatjuk az újabb megnevezést a listára: MI-generáció.

IRODALOM

Böcskei Balázs – Fekete Mariann − Nagy Ádám et al. (2023): A maszkon túl. Budapest: Gondolat Kiadó
Déri András – Szabó Andrea (2021): Generációs kihívás a poszt-Covid időszakban. Szociológiai Szemle, 31, 4, 4–27. DOI: 10.51624/SzocSzemle.2021.4.1, https://szociologia.hu/szociologiai- szemle/generacios-kihivas-a-poszt-covid-idoszakban
Fekete Mariann – Nagy Ádám (2020): Q vagy Q? – Generációs válaszutak. Kultúra és Közösség, 3, 63–68. DOI: 10.35402/kek.2020.3.6, https://epa.oszk.hu/02900/02936/00046/pdf/EPA02936_ kultura_es_kozosseg_2020_03_063-068.pdf
Kiss-Kozma Georgina – Székely Levente (2023): Ifjúság+. Öt kérdésben a magyarországi 15–39 évesekről. h. n.: Mathias Corvinus Collegium Ifjúságkutató Intézet. https://ifjusagkutatointe zet.hu/kiadvany/ifjusag-ot-kerdesben-a-magyarorszagi-15-39-evesekrol
Mannheim Károly [Karl] (1969): A nemzedéki probléma. In: Huszár Tibor – Sükösd Mihály (szerk.): Ifjúságszociológia. Budapest: Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, 31–67. Új megje lenés:
Nagy Ádám – Oross Dániel (szerk.): Ifjúságügy – Szöveggyűjtemény II. Oktatási segéd anyag. h. n.: UISZ Alapítvány, 7–26. https://mek.oszk.hu/18600/18645/pdf/18645_2.pdf Nagy Ádám – Tibori Theodosia Tímea (2016): Narratívák hálójában: az ifjúság megismerési és ér telmezési kísérletei a rendszerváltástól napjainkig. In: Nagy Ádám – Székely Levente (szerk.): Negyedszázad. Magyar Ifjúság 2012. Iuvenis Ifjúságszakmai Műhely – ISZT Alapítvány – Excenter Kutatóközpont – Új Ifjúsági Szemle Alapítvány, 400–432. https://real.mtak.hu/62427/
Strauss, William – Howe, Neil (1991): Generations. The History of America’s Future, 1584 to 2069. New York: William Morrow & Company. https://archive.org/details/ GenerationsTheHistoryOfAmericasFuture1584To2069ByWilliamStraussNeilHowe
Strauss, William – Howe, Neil (1997): The Fourth Turning. What the Cycles of History Tell Us About America’s Next Rendezvous with Destiny. New York: Broadway Books
Székely Levente (2014): Az új csendes generáció. In: Nagy Ádám – Székely Levente (szerk.): Másodkézből. Magyar Ifjúság 2012. ISZT Alapítvány-Kutatópont, 9–28. https://mek.oszk. hu/18600/18661/18661.pdf
Székely Levente (2020): Szürke hattyúk. Budapest: Enigma 2001. https://www.academia. edu/42234931/SZ%C3%9CRKE_HATTY%C3%9AK Székely Levente (2021): A járvány nemzedéke – magyar ifjúság a koronavírus-járvány idején. Székely Levente (szerk.): Magyar fiatalok a koronavírus-járvány idején. Tanulmánykötet a Magyar Ifjúság Kutatás 2020 eredményeiről. Enigma 2001, 9–31.
Székely Levente (2022): A magyarországi fiatalok első legégetőbb problémája: bizonytalanság, kiszámíthatatlan jövő. In: Pillók Péter – Székely Levente (szerk.): Kívánj tízet! A magyarorszá gi fiatalok nemzedéki önreflexiója és jövőképe. Budapest: Nemzeti Ifjúsági Tanács Szövetség. https://ifjusagkutatointezet.hu/kiadvany/kivanj-tizet