Az Ifjúságkutató Intézet által a közelmúltban megrendezett „Emerging Voices 2.0” konferencia második szekciójában a fiatalok társas kapcsolatrendszerének változó természetével foglalkoztunk. Arra a kérdésre kerestük a választ, hogy miként igazodnak el a mai fiatalok a globalizáció, a technológiai változások és a kulturális sokszínűség közepette saját társas világukban.

Dabney-Fekete Ilona és Dusa Ágnes Réka (Debreceni Egyetem) a nemzetközi hallgatók beilleszkedési tapasztalatait vizsgálták a magyar felsőoktatásban. Magyarországon az utóbbi években jelentősen megnőtt a külföldi hallgatók száma, meghaladva az EU és az OECD átlagait. Debrecenbe egyre több diák érkezik Európán kívüli országokból, amely a kulturális alkalmazkodás nehézségeit helyezi fókuszba. A kutatók a NEPTUN rendszeren keresztül kérdőíves felmérést végeztek, amelyben arra voltak kíváncsiak, hogy a hallgatók milyen mélységben ismerkedtek meg a magyar kultúrával – például helyi ételek kipróbálásán, magyar zene hallgatásán vagy helyiekkel való kapcsolatok építésén keresztül. Bár a válaszadási hajlandóság alacsony volt, ahhoz elegendő számú választ gyűjtöttek, hogy klaszterelemzéssel négy jól elkülöníthető csoportot azonosíthassanak: az „Introvertált kóstolók” főként afrikai országokból érkező, STEM területen tanuló férfiak, akik nemrég érkeztek, és kevéssé kerültek kapcsolatba a magyar kultúrával; az „Extrovertált mindenevők” főként európai és amerikai, idősebb, többnyelvű nők, akik társadalomtudományi területen tanulnak és aktívan keresik a helyi kulturális kapcsolatokat; a „Helyiekkel kapcsolatot kereső xenofilek” többnyire orvosi tanulmányokat folytató nők, akik nyitottak a helyi kapcsolatokra; valamint a „Kulturális fogyókúrázók”, akik jellemzően afrikai férfiak, különböző hosszúságú magyarországi tartózkodással és korlátozott kulturális részvétellel. A kutatók hangsúlyozták, hogy minél nagyobb a kulturális távolság a hallgatók származási országa és Magyarország között, annál intenzívebb a kultúrsokk, ami jelentős hatással van társadalmi integrációjukra.

Fatemeh Faroughi (Debreceni Egyetem) az Egyesült Arab Emírségekben élő perzsa diaszpórában a családokon belüli generációs kommunikációs szakadékot vizsgálta, különösen az olyan családokra koncentrálva, ahol kétnyelvű vagy többnyelvű fiatalok élnek, akik nemzetközi programokban (mint például az IB) tanulnak. Marc Prensky (2001) digitális bennszülöttek és digitális bevándorlók koncepciójára építve Faroughi bemutatta, hogy az angolul (és gyakran más nyelveken is) folyékonyan beszélő perzsa tizenévesek egyre nehezebben érthetők meg egynyelvű szüleik számára. Dubaj – az Egyesült Arab Emírségek legnépesebb városának – soknyelvű környezetében az angol a közvetítőnyelv szerepét tölti be, miközben az anyanyelvi oktatás rendszertelen, így a családok kénytelenek töredezett módon kombinálni a nyelvtanulási lehetőségeket. Egy játékos, de sokatmondó kísérlet során a diákokat és szüleiket egymás szlengszavairól kérdezték ki, és az eredmények világosan megmutatták a generációs különbségeket: a tizenévesek szinte egyáltalán nem ismerték szüleik elavult kifejezéseit, miközben a szülők is nehezen boldogultak, különösen az apák, akik általában kevésbé vannak tisztában gyermekeik nyelvhasználatával. Faroughi kiemelte, hogy az angol nyelv elsajátítása gyakran a perzsa nyelv háttérbe szorulásával jár, ami túlmutat a puszta kommunikáción: a kulturális identitás és a közösségi kötődés is sérül.

Gyorgyovich Miklós (Károli Gáspár Református Egyetem) átfogó, egész Európára kiterjedő jelenséggel foglalkozott előadásában: a fiatalok közösségkeresésének paradoxonjával a bizalomválság közepette. A 2002 és 2018 közötti ESS (European Social Survey) adatait elemezve bemutatta, hogyan változott az európai fiatalok (18–29 évesek) bizalmi szintje, amely jelentős visszaesést mutat a 2008-as gazdasági válság és 2016 után, időszakos javulásokkal. Rámutatott, hogy a bizalom szintje szorosan összefügg a társadalmi-gazdasági körülményekkel és regionális elhelyezkedéssel. Az alacsonyabb humán fejlettségi mutatóval (HDI) rendelkező országokban rendszerint alacsonyabb a bizalom és a közösségi részvétel szintje is. Ugyanakkor a bizalom és a közösségi aktivitás közötti kapcsolat nem lineáris és nem egységes. A posztszovjet országokban például a kényszerű kollektivizmus történelmi tapasztalatai mély bizalmatlanságot eredményeztek az intézményes közösségekkel szemben, miközben a családi és baráti körökön belüli bizalom továbbra is erős – ez különösen a balkáni térségben figyelhető meg. Gyorgyovich érvelése szerint Közép- és Kelet-Európában a kollektivizmus inkább szűk, zárt közösségek iránti lojalitásként jelenik meg, nem pedig tágabb társadalmi szolidaritásként. Így bár a fiatalok közösségi elköteleződése nem tűnt el, alapvető átalakuláson megy keresztül, amelyet kulturális és történelmi örökségek formálnak.

A globalizálódó világban a fiatalok társas kapcsolatai rendkívül összetettek és erősen kontextusfüggők – ahogyan ezek a kutatások is meggyőzően bemutatják.