Május 14-én került megrendezésre az intézetünk által szervezett az Emerging Voices konferencia, ahol olyan témákkal foglalkoztak fiatal társadalomtudós vendégeink, mint a mesterséges intelligencia, az oktatási kihívások, a fiatalok politikai aktivitása, és az utóbbi években felértékelődő mentális egészség kérdései.

Az utóbbi témát négy különböző perspektívából vitatták meg a konferencia záró paneljében. Törökországból, Zimbabwéből, Magyarországról és Lengyelországból érkező kutatók osztották meg a fiatalkorúak mentális egészségére vonatkozó legfrissebb kutatási eredményeiket: pszichodinamikai magyarázatok a fiatalkori öngyilkosságra, a pandémia mentális jólétre gyakorolt hatása, vallási kultuszok hatása a zimbabwei fiatalságra, valamint a pszichoaktív anyagok társadalmi kezelése témáiban.

Minden előadás kulcsfontosságú megállapításokat hozott, amelyek további elmélkedésre ösztönöznek a jelenlegi mentális egészségügyi paradigmákkal és társadalmi válaszokkal kapcsolatban.

Nurdan Kozan Caki (Essex University) nyitotta meg a dialógust a fiatalkori öngyilkosság pszichodinamikai aspektusaira összpontosítva. Caki szerint ez a viharos időszak jelentős biológiai, pszichológiai és társadalmi változásokkal jár. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) rámutat, hogy a fiatalkori öngyilkossági hajlamok kritikus egészségügyi problémát jelentenek, a statisztikák szerint jelentős számban fordulnak elő kísérletek és halálesetek ebben a korcsoportban.

Caki kutatása ezeket a hajlamokat belső pszichodinamikai tényezőkhöz köti, hangsúlyozva a fiatal felnőttek küzdelmeit az önállóság felé való átmenet során. Az ilyen átmenet kudarcai, különösen az önállóság kezelésében és a csökkent szülői támogatás ellensúlyozásában, súlyosbíthatják a pszichológiai stresszt, ami önkárosító vagy öngyilkossági cselekedetekhez vezethet. Az érzelmek konstruktív feldolgozásának képességét javító terápia döntő fontosságú lehet a megküzdési mechanizmusok és az öngyilkossági gondolatok mérséklésében.

Földvári-Uricska Erna (Budapesti Corvinus Egyetem) folytatta a beszélgetést a COVID-19 pandémia mentális egészségre gyakorolt hatásaival, különösen a magyar fiatalság körében. Kutatása két szótár kiadásának elemzését foglalta magában, amelyek a pandémia során megjelent új kifejezéseket dokumentálták, és jelentős nyelvi és mentális egészségügyi változásokat tükröztek.

Az akkori korlátozások miatt az online tevékenységekkel kapcsolatos kifejezések elterjedtek: "távoktatás", "virtuális esküvő", "online koncertek". Továbbá a pandémia ebbe az elszigeteltségi

formába való átalakulása során az olyan kifejezések, mint a "korona szorongás," "COVID-19 fáradtság," és "vakcina irigység" váltak általánossá. Ez jelentős növekedést jelez a fiatal felnőttek mentális egészségügyi küzdelmeiben, az érintettek jelentős része mindennapi életükben is kihívásokkal néz szembe. A kutatás azt sugallja, hogy a mentális egészségi beszélgetések főként a közösségi média és a kortárs csoportok hatására váltak széles körben elterjedtté, nem pedig szakmai segítség révén, ami kreatív, támogató oktatási beavatkozások szükségességét hangsúlyozza.

Crispen Batsirai Marasha (Stellenbosch University) egy megindító elemzést mutatott be arról, hogy a vallási kultuszokban való részvétel hogyan befolyásolja a zimbabwei fiatalság mentális egészségét. Marasha kutatása a Johane Masowe Gore Jena kultuszra összpontosított, és megrázó történeteket tárt fel a kiskorúak oktatáshoz és egészségügyi ellátáshoz való alapvető jogaiktól való megfosztásáról és a korai házasságokba való kényszerítésükről.

A Bronfenbrenner Ökológiai Rendszerek Elméletét alkalmazva Marasha bemutatta, hogy az ilyen környezetben élő fiatalok hogyan szenvednek a mainstream társadalmi normáktól való eltávolodás miatt, ami szorongást és pszichológiai traumát fokoz. Ez az elméleti keret segít szétszálazni a kultuszok többrétegű hatását – a közvetlen családi interakcióktól a szélesebb társadalmi és kormányzati hatásokig – a mentális egészségre, átfogó beavatkozásokat szorgalmazva, amelyek minden ökológiai szintet érintenek.

A konferencia utolsó előadója, Hubert Antokolski (Adam Mickiewicz University) a pszichoaktív anyagok használata körüli összetett társadalmi tájat vizsgálta. Természetesen először az ember a kemény drogokra gondol, de emlékeztetett arra, hogy a kávé, az alkohol, a teák és más anyagok is pszichoaktívak. Többdimenziós megközelítése orvosi, normatív és kulturális-média perspektívákat ölelt fel, különös tekintettel a pszichoaktív anyagok érzékelésének generációk közötti különbségeire.

Antokolski előadása rávilágított a célzott közegészségügyi üzenetek fontosságára, amelyek rezonálnak a különböző korosztályok körében, kihasználva azok médiafogyasztási szokásait. Stresszelte az egyensúlyos drogpolitikák szükségességét, amelyek figyelembe veszik az egyéni igényeket, a közegészséget és a társadalmi biztonságot – elismerve, hogy a médiabeli ábrázolások hogyan alakíthatják a közvéleményt és a politikai döntéseket.

A fiatal felnőttek öngyilkosságának pszichodinamikai tényezőitől kezdve a fiatalok kultuszokban való részvételének rendszeres hatásain, a drogpolitikákon és azok ábrázolásán, valamint a pandémia által indukált mentális egészségügyi diskurzus változásokon át, mindegyik előadás hangsúlyozta az átfogó, interdiszciplináris megközelítések fontosságát. Együttesen ezek a megállapítások egy finom, többszintű mentális egészségügyi megértésért szólnak, folyamatos párbeszédet és innovatív beavatkozásokat sürgetve.