A napokban mutattuk be a Kopp Mária Intézet a Népesedésért és a Családokért (KINCS), a Nemzetpolitikai Kutatóintézet és az Ifjúságkutató Intézet közös kutatását, amelyben a külhoni magyarság és a diaszpórában élő magyarok párválasztási szokásait, gyermekvállalással, valamint családalapítással kapcsolatos attitűdjeit, a kárpátaljai magyarok esetében pedig a szétszakított családok helyzetét jártuk körül.

A legutóbbi népszámlálások eredményei alapján mindegyik külhoni nemzetrész lélekszáma csökkent. A rendszerváltás óta az erdélyi magyarok száma csaknem 40%-kal, a felvidékieké 20%-kal, a vajdasági magyaroké pedig majdnem 50%-kal csökkent. A fejlett világban általánosan megfigyelhető elöregedési trend alapján a külhoni magyarság lélekszáma a következő években is várhatóan tovább fog csökkeni. A kisebbségi helyzetben élő közösségeket azonban nem csak a születési trendek vagy a kivándorlás, hanem az asszimiláció mértéke is befolyásolhatja. Az asszimiláció elsősorban párválasztásnál és családalapításnál, a gyermekek nemzeti hovatartozásának regisztrálásánál és az oktatási intézményekbe történő beíratásnál (többségi vs. magyar iskola) kerül elő.

A külhoni magyarok körében végzett családkutatás eredményei szerint 2023-ban a határon túli 18–49 éves magyarok közül a legtöbben házasságban éltek. A kutatásban résztvevők közül a házasok aránya Erdélyben a legmagasabb (51,7%), a vajdasági magyarok közel fele, a felvidékiek közül pedig tízből négyen házasok. A nem házas párkapcsolatokban élők közül mindhárom régióban tízből legalább hatan azt tervezik, hogy összeházasodnak, közülük is legnagyobb arányban a vajdaságiak azok, akik jelenlegi párjukkal házasságot kötnének. A megkérdezettek átlagosan 2,21 gyermeket tartanak ideálisnak egy családban, míg a vágyott gyermekszám 2,12 fő.  Az anyaországi magyarokhoz hasonlóan mind a három régióra jellemző, hogy a házasok és a vallásos párok több gyermekre vágynak, mint az élettársi kapcsolatban élők és a nem vallásosak. Kiderült az is, hogy a határon túli családoknak járó juttatások (anyasági támogatás, Babakötvény) ismertsége és igénybevétele Erdélyben és a Vajdaságban a legmagasabb, a családtámogatások közül pedig az oktatás-nevelési támogatás a legismertebb és a legnépszerűbb.

A diaszpórában élő válaszadók bő kétharmada házasságban, gyakorta vegyes házasságban él. A válaszadók kevesebb mint 58 százaléka beszél magyar nyelven a párjával, ellenben a gyermekekkel majd négyötöde magyarul beszél. A diaszpórában élő megkérdezettek nagyobb része nem abban az országban született, ahol most él. A kivándorlás okai elsősorban gazdasági természetűek, azonban a politikai és a magánéleti tényezők is jelen voltak a döntésnél. Az elsősorban magyarországi születésűek (66%) mellett nagyobb arányban származtak megkérdezettek Erdélyből (11%) és Felvidékről (5%). A visszavándorlási szándék, legalábbis rövidtávon nem jellemzi a diaszpórában élő megkérdezetteket, a magyarországi születésűek jellemzően hosszabb távon sem számolnak azzal, hogy hazaköltöznek, ha mégis jellemzően nem oda költöznének vissza, ahonnan elvándoroltak.

A kárpátaljai magyarság ma különös, társadalmi- politikai viszonyait tekintve a többi külhoni régiótól jelentősen eltérő helyzetben éli mindennapjait. A háború következtében az otthon tartózkodók száma immár 100 000 fő körüli létszámra csökkent. Jelen kutatásban összesen 16 kárpátaljai család története ismerhető meg, amelyből kilenc család a háború miatt szétszakítottságban éli mindennapjait, míg hét család Kárpátalján maradva próbálja megtalálni a boldogulás lehetőségeit. Rajtuk keresztül a szülőföldtől távol levő férfiak, a családfő szerepét ellátni kényszerülő nők, és az apa nélkül maradt gyermekek viszontagságos mindennapjaiba kapunk betekintést.

A jövőszcenáriók tekintetében az erdélyi, a felvidéki, valamint a vajdasági magyarok túlnyomó többsége házasságban, szülőföldjén és némileg kisebb arányban, de ugyanazon a településen képzeli el huszonöt év múlva az életét. A kutatás az etnikai jövőképre is rákérdezett, amelyből kiderült, hogy az erdélyiek kevesebb mint fele, míg a vajdaságiak és felvidékiek kevesebb mint egyharmada gondolja úgy, hogy 25 év múlva hasonló arányban lesznek magyarok ezen a településen, mint jelenleg.