Kiss-Kozma Georgina
Magyarország népességszáma az 1981-es csúcsértéket (10 millió 713 ezer fő) követően változó ütemben, de folyamatosan csökken.
Ennek az egyik legfőbb oka, hogy az elmúlt negyven évben a halálozások száma meghaladta a születések számát. Az előzetes adatok szerint 2024. január 1-jén az ország népessége 9 millió 584 ezer fő volt. A csökkenő születési ráta mellett a várható élettartam növekedett, amelynek következtében a népesség korszerkezete is jelentős átalakuláson ment keresztül: az időskorúak száma folyamatosan emelkedik, míg a gyermekkorúak létszáma csökken.
A 64 évesnél idősebbek száma és aránya először 2005-ben haladta meg a gyermekkorúakét, azóta az olló folyamatosan nő az időskorúak javára. A demográfiatrendet tekintve a 2011-es év jelentette az első mélypontot 88 ezer újszülöttel, amit lassú, de folyamatos növekedés követett. 2023-ban azonban újabb mélypontot regisztrálhattunk, hiszen 85,2 ezer gyermek jött világra, 3,3 ezerrel, 3,7 százalékkal kevesebb, mint egy évvel korábban. A születésszám visszaesésében kiemelt szerepet kap az a tényező, hogy a 15–49 éves, azaz a szülőképes korú nők létszáma régóta csökken, a tavalyi évben 19 ezer fővel lettek kevesebben. Azonban érdemes kiemelni, hogy míg 2011-ben a teljes termékenységi arányszám 1,23-as szinten volt, addig 2023-ban 1,51-es szinten állt meg, vagyis annak ellenére, hogy 2023-ban a születések száma kismértékben elmaradt a 2011-es értékhez képest, mégis a termékenység 22 százalékkal meghaladta a 2011. évi szintet.
A 2011. évi termékenység fennmaradása esetén 2023-ban 69,2 ezer gyermek született volna, 16 ezerrel kevesebb a ténylegesnél.
A demográfiai folyamatokban szintén meghatározó tényező, hogy a nők átlagos életkora első gyermekük születésekor a korábbi 23 évről 29 év fölé emelkedett, vagyis napjainkban a családalapítást és a gyermekvállalást abban az életkorban kezdik a nők, amikor három évtizeddel korábban szinte már befejezték. A házasságkötések számában is hasonló trendeket látunk: míg a mélypontot jelentő 2010-ben mindössze 35,5 ezer pár kelt egybe, ezt követően elindult egy kedvező irányú elmozdulás, amelynek eredményeként 2021-ben már 72 ezerre emelkedett a házasságkötések száma, ami egyúttal az elmúlt négy évtized csúcspontja is volt. Azóta csökkenés tapasztalható a házasságkötések számában, 2023-ban 50,2 ezer pár kötött házasságot. Az előző évek növekedése elsősorban az először házasságra lépők számának növekedéséből adódott, s a 2023-as csökkenés is főként az ő körükben tapasztalható (KSH: Magyarország, 2023).
A magyarországi fiatalok családalapítási, valamint párkapcsolati stratégiáinak vizsgálata ezért kiemelt fontosságú. A családalapítás kitolódása miatt azonban gyakran tapasztalható, hogy a hagyományosan 15 és 29 év közötti korosztályokat ifjúságnak tekintő kutatások a családalapítással kapcsolatban elsősorban jövőterveket tudnak vizsgálni. A legjelentősebb magyarországi ifjúságszociológiai kutatássorozat legutolsó adatfelvételének eredményei alapján is kirajzolódik, hogy a fiatalok alapvetően szeretnének, s terveznek is családot alapítani. Ennek során 2020-ban 8000 magyarországi 15–29 éves fiatalt kérdeztek meg többek között arról, hogy mennyire tartják fontosnak, hogy gyermekeik legyenek. A fiatalok túlnyomó többsége (82 százaléka) mondta azt, hogy inkább vagy nagyon fontos, hogy gyermeke(i) legyen(ek), további 55 százalékuk azzal az állítással is egyetértett, hogy nem lehet igazán boldog, teljes életet élni gyermek nélkül. 2023-ban az Ifjúságkutató Intézet kutatásában a fiatalok jövővel kapcsolatos percepcióit is vizsgáltuk, kíváncsiak voltunk arra, hogy mit gondolnak, milyen lesz az életük 2050-ben. A válaszadók nagy többsége bízik abban, hogy lesznek gyermekei, házas lesz és saját lakásban fog élni (Kiss-Kozma – Székely, 2023).
A magyarországi fiatalok tehát alapvetően szeretnének családot alapítani s gyermeket vállalni, ugyanakkor azt is láthatjuk, hogy az első gyermekvállalás időpontja folyamatosan tolódik a magasabb életkorok irányába, Magyarország lakosságának száma pedig csökken, vagyis nem minden tervezett és vágyott gyermek születik meg.
Szintén a már idézett 2020-as ifjúságkutatás eredményei világítanak rá arra is, hogy ahhoz, hogy a fiatalok gyermeket vállaljanak, elsősorban jó anyagi helyzet, saját lakás, jó párkapcsolat, támogató munkakörnyezet, érettség a szülőségre, valamint házasság szükséges (Engler – Pári, 2021). A harmadik leggyakrabban említett tényező tehát a megfelelő párkapcsolat. A párkeresési stratégiák a digitális média térnyerésével kiszélesedtek, s egyre több lehetőség nyílik az ismerkedésre az online térben is. Ezért nem meglepő, hogy amikor a fiatalokat arról kérdezték a 2020-as adatfelvétel során, hogy milyen külső segítségre lenne szükségük ahhoz, hogy megtalálják a megfelelő partnert, akkor a megkérdezett fiatalok egynegyede a jól működő internetes társkereső oldalakat említette (egyharmaduk az elérhető közösségi tereket, egyötödük pedig a jól szervezett randizós klubokat emelte ki).
A korábbi kutatási eredményekből kiindulva az Ifjúságkutató Intézet 2024. év elején a párkapcsolatok és az online randizás témakörét is megvizsgálta. Elsősorban a fiatalok párkapcsolatokkal, valamint online randizással kapcsolatos percepcióit körbejáró kérdések kerültek a kérdőívbe. A kutatás során megkérdezett 15 és 29 év közötti fiatalok fele (52 százalék) egyedülálló, hajadon, egytizede (11 százalék) házas, közel negyede (23 százalék) a párjával él együtt, míg ugyanilyen arányban (24 százalék) vannak azok, akik párkapcsolatban élnek, de nem élnek együtt a párjukkal. A családalapítással kapcsolatos attitűdje a fiataloknak továbbra sem változott, ugyanis a kutatásban részt vevő fiatalok héttizede (71 százalék) szeretne házasodni, s ugyanilyen arányban (69 százalék) gondolták azt, hogy fontos a gyermekvállalás a számukra.
Azonban azt is láthatjuk az adatokból, hogy nincsenek könnyű helyzetben ma a fiatalok, ugyanis közel minden második megkérdezett (43 százalék) gondolja úgy, hogy manapság nehéz megfelelő és elérhető közelben közösségi helyszíneket találni az ismerkedéshez, miközben 61 százalékuk szerint az online társkereső felületek használata nem a legalkalmasabb módja a párkapcsolat kialakításának. Mindezek tükrében nem meglepő, hogy tízből hat fiatal (58 százalék) érzi úgy, hogy manapság nem könnyű párt találni.
Az online randizási oldalakkal kapcsolatos tapasztalataikról és véleményükről is megkérdeztük őket, s a válaszadók közel fele (44 százaléka) inkább egyetértett azzal az állítással, miszerint a társkereső felületek több veszélyt rejtenek, mint amennyi előnnyel járnak a pártaláláskor. Mindez összefüggésben lehet azzal, hogy 37 százalékukat érte már negatív tapasztalat online társkereső felületeken. Továbbá a többség (55 százalék) tisztában van azzal is, hogy az online társkereső felületeken regisztrált profilok jellemzően nem tükrözik a valóságot.
Abban azonban már megosztottak a vélemények, hogy vajon az online társkereső felületen megismert személlyel jellemzően csak rövid távú kapcsolat alakítható-e ki, vagy sem (25 százalék szerint igen, míg 22 százalék szerint nem).
A kérdőív tartalmazott olyan kérdéseket is, amelyekkel a magyar fiatalok párkapcsolati percepcióját igyekeztünk feltárni. Elsősorban arra voltunk kíváncsiak, hogy mennyire széles értelemben gondolkodnak a fiatalok a párkapcsolatokról. Megvizsgáltuk, hogy vajon mennyire fontos számukra a találkozások gyakorisága, valamint mélysége. Az eredmények azt mutatják, hogy a fiatalok több mint fele (54 százaléka) szerint onnantól számít párkapcsolatnak egy kapcsolat, ha bevonják egymást az életükbe, például bemutatják a családtagoknak, barátoknak, illetve ha rendszeresen, legalább naponta beszélnek egymással személyesen, telefonon vagy online (42 százalék). Viszont négytizedük nem ért egyet azzal az állítással, hogy onnantól számít párkapcsolatnak, ha rendszeresen, legalább havonta találkoznak személyesen, vagy pedig eltelt legalább néhány (két-három) hónap az első találkozás óta. Ez utalhat arra, hogy a távkapcsolatok egyre elfogadottabbakká váltak ebben a korcsoportban.
Az úgynevezett situationship jelenségét igyekeztünk körbejárni, mikor az intimitás fontosságát kérdeztük a párkapcsolatok tekintetében. A megkérdezettek számára a monogám kapcsolatok a természetesek, ugyanis nagy többségük (71 százalék) egyetért azzal az állítással, miszerint a párkapcsolatoknál fontos, hogy mással ne alakítsanak ki szexuális kapcsolatot. Abban már nem látunk egyetértést a megkérdezettek között, hogy vajon mennyire fontos, hogy kimondják a másiknak, hogy szeretlek (31 százalék szerint inkább igen, s ugyanilyen arányban gondolják azt, hogy inkább nem). Szintén a távkapcsolatok elfogadottsága jelenik meg, mikor a fiatalok inkább nem értenek egyet azzal az állítással, hogy onnantól számít párkapcsolatnak egy kapcsolat, ha rendszeresen élnek nemi életet (35 százalék szerint inkább nem, 28 százalék szerint inkább igen). A fiatalok kétharmada (67 százalék) nem ért egyet azzal sem, hogy egy kapcsolat az első szexuális együttléttől számít kapcsolatnak.
Kíváncsiak voltunk továbbá, hogy ebben az életszakaszban mennyire befolyásolja a kapcsolatokról való elképzelést a közösségi médiában való jelenlét. Két dolgot állapíthatunk meg az adatok alapján: egyrészről, hogy a magyar fiatalok inkább a monogám kapcsolatokban hisznek, ugyanis túlnyomó többségük egyetért azzal, hogy a párkapcsolatban nem randiznak mással (75 százalék), valamint nem ismerkednek párkeresés céljával online (70 százalék). A másik megállapítás, hogy a közösségi médiában való jelenlét nem meghatározó számukra a kapcsolatok terén, ugyanis nagy részük nem ért egyet azzal, hogy onnantól számít egy kapcsolat párkapcsolatnak, ha mindkét fél átállította a kapcsolati állapotát a közösségi médiafelületein (62 százalék), sem azzal, hogy ha közös tartalmakat (képeket, videókat) osztanak meg a közösségi oldalaikon (55 százalék).
Irodalom:KSH: Magyarország, 2023. Elérhető: https://www.ksh.hu/docs/hun/xftp/idoszaki/mo/mo_2023.pdf, utolsó letöltés ideje: 2024. 11. 29.Kiss-Kozma, G. – Székely L. (2023): Ifjúság+: Öt kérdésben a magyarországi 15–39 évesekről. Ifjúságkutató Intézet, MCC.Engler Á. – Pári A. (2021): Párkapcsolat és családalapítás in Székely, L. (szerk.): Magyar fiatalok a koronavírus-járvány idején. Tanulmánykötet a Magyar Ifjúságkutatás 2020 eredményeiről. Budapest, Enigma, 87–112.
